Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1943-1944, Szeged

1943. szeptember 22. tanévnyitó ünnepély

gyenge, úgy érzi, hogy egyeaül nem tud róla gondoskodni. Megtörténik az elhagyottá nyilvánítás s a menhely a gyermeket átveszi. Közelebbről megvizsgálva a helyzetet, kiderül, hogy az anya lakásról, esetleg élelmezésről is tudna gondoskodni, de gyermekét ruházni már képtelen s ha ilyen irányban s égi te nők, örömmel tartaná meg gyermekét. Igen ám, de a menhelyi rendszer, -amint arra Johan Béla a Szent István Akadémián tartott székfoglaló értekezésében találóan rámutatott- a " minden vagy semmi " elvét követi, a hatóságilag elhagyottá

nyilvánított gyermekről minden vonatkozásban, teljesen gondoskodik, vagy sehogyan. Pedig a fenti példa világosan

mutatja, hogy sok esetben felesleges túl zás, amikor az állam a részleges megsegítés helyett a gyermekről mindenáron

l

teljesen akar gondoskodni, sőt elhibázottnak kell mondanunk igyekezetét,mert a teljes gonodskodás a gyermek kiemelésével s igy a családi kötelék meglazitásával jár olyankor, amikor erre okvetlenül szükség nincsen. Egy következő példa talán még jobban kidomborítja ezt a hibát. A nyári mezőgazdasági munkák idején az állami gyermekhelyek létszáma következetesen s jelentősen emelkedik azért, mert a mezőgazdasági munkások egy része, apa és anya, napközben nem tud gondoskodni gyeimeke neveléséről és táplálásáról. Az állam tehát kénytelen a gyermeket a munkaidő alatt a családból kiemelni és sokszor több száz kilométer

1\

I

24