Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1943-1944, Szeged

1943. szeptember 22. tanévnyitó ünnepély

v>

járt az első fogyatékosság, a menhelyi

törvény akkor tekinti elhagyottnak a gyermeket, ha nincs aki gondoskodjék róla, vagy van, de ez a gondoskodás erkölcsi okokból nem kívánatos. Nap, mint nap tapasztaljuk azonban, hogy a szülők becsületesen ellátják gyermeküket, amíg egészséges, amikor azonban hosszú s különleges kezelést igénylő betegséget kap /:pl. tuberkolózist, csont-,

vagy izületi betegséget, szivbajt vagy gyermekparalizist:/ tönkre megy, mert a család teherbíróképess égé csődöt mond. Pedig ez a gyermek a megváltozott körülmények miatt relative elhagyott, tehát az állam gondoskodására, támogatására szorul, a törvény azonban elüti ettől s igy rosszabb helyzetbe kerül, mint a de factó elhagyott. Ezt a viszsz&sságot a törvény végrehajtói is érzik s helyi tapasztalatból tudom, hogy a legtöbbje a legnagyobb megértéssel azon is van, hogy azt a törvény és renaeletek adta lehetőségek között enyhítse. De ez nem megoldás, mert egy ilyen fontos kérdés nem lehet egyéni jóindulat függvénye, hanem intézményes ren dezést kiván.

A fenti példában azt láttuk, hogy a törvény kizárja a segítésből az arra szoruló gyermeket. Szembe állítanék evvel egy másik példát, amikor megvan az elhagyottá nyilvánítás lehetősége, de az állam feleslegesen sok terhet ve® magára. A gyermek elveszti a családfenntartó apát. Az anya szegény, beteges,

23