Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1933-1934, Szeged

1933. december 14. IV. rendes ülés

(Jo- 2. -hallgatóság újabb rendzavarásairól érkezett hír, melyek elintézése végett épen Imre prodékán ur kívánságára az előszobába mentem és telefonon és a Miefhoe küldöttével az ügyet elintéztem. Mire a tanácsterembe visszatértem, az ülés véget ért. Hogy távolié teliben ezzel az ügygyei kapcsolatban milyen kijelentések hangzottak el erről tudomásom nincs, mert bár a prodékán ur még az ülésen azt kívánta, hogy az ügy a jegyzőkönyvbe fölvétessék, később ettől elállott.

Mélyen érintett, hogy ezen, rám nézve oly fontos kérdésben az ülés végétért, mielőtt hivatalos teendőm végeztével visszatértem és nem tudhattam meg, merültek-e fel ellenem még kifogások.

Ezek után, a bizalmi kérdés alapján, tisztelettel bejelentem, hogy a dékáni tisztségről lemondok, s kérem a tekintetes kart, hogy a dékáni tisztséget illetően a szükséges intézkedéseket megtenni méltóztassék.

Mielőtt azonban az ülésről távoznám, legyen szabad az ügy miliőjét, melyben enyhítő körülmények rejlenek, pár vonással megrajzolnom.

Rectorságom egész ideje alatt a Pettykó-Németh ügy bonyodalmaiban éltem, folytonosan a sokoldalú és ellentétes információk áradatában kellett úsznom, mégis sokszor sikerült sugalmazott és sürgetett lépésektől magamat visszatartanom, hogy az izgalmak tüzét lokalizáljam és legalább kartársaim számára biztosíthassam a munka egyik legfontosabb föltételét, a nyugalmat. Végül passiv lettem, hallgattam és elzárkóztam. Mélyen sajnálom és fájlalom, hogy ebből a lelkiállapotomból akkor sem léptem ki, mikor a levélügy tudomásomra jutott és csak arra szorítkoztam, hogy a magánlevélnek mondott iromány sérelmes kitételeivel szemben rcsszalásomat fejezzem ki. Számíthattam egyébként arra, hogy a címzett egyúttal az a felsőbb forum, mely érdeme szerint megítéli majd és határoz afelett, mi történjék a levéllel kapcsolatban. A följelentésnek, illetve esetleg a fegyelmi vizsgálatnak mellőzése a tanácsjegyzővel szemben nem inkollegialitásból származott, hanem részben abból a gyöngeségemből, mely mindig megfontolásra kényszerít, ha valakivel szemben sorsdöntőleg fellépnem kell, különösen, ez esetben olyasvalakivel szemben, akinek még akkor sok hive volt, kik meg voltak győződve a tanácsjegyző hivatali rátermettségéről, s aki