Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem - Egyetemi Tanács ülése, 1931-1932, Szeged
1932. május 24. „Sub auspiciis Gubernatoris” doktorrá avatás
fognak, még elmélyíti egy látomás: látom magam előtt és látnám ezer mértföldről is, a megújhodás emlékművét a régi torony falában. Zarándokoljon el ön is, fiatal doktorom, nézze meg a Vezér nemes alakját, ki úgy áll ottan, mintha az imént dobbantott volna a lábával és az imént kiáltotta volna: azért is! Ennek a kiáltásnak hatalmas visszhangja van! Élnünk kell, habár annyi minden ellene szegül ennek az istensugallta szándéknak, és élünk is, csak azért is. Hány kis családi otthon és mennyi büszke alkotás a művelődés szolgálatában viseli homlokán érzésem szerint ezt a büszke jelszót: azért is! Kinőttek ezek a termékeny és türelmes magyar földből,mint az élniakarás bizonyságai. Élünk, a köteles keresztényi vidámsággal, mint polgárok, cáfolói és tagadói a dekadenciának, minden vörös visszfény dacára.... polgárok, azértis! És elérjük a régi szent határokat, mindenek ellenére, azértis! Ezeket jelentse önnek az a lábdobbantás, és igy felkészülve a becsületes életre, próbáljon most egy pillantást vetni a jövőbe, mely a derék anyák méhéből és Isten kegyelméből születik. Azon az emlékművön a Kormányzó lábánál térdel az áldozatra kész anya, kis fiát odavezeti és felajánlja a megújhodás szolgálatára. A kis fiú nézi, lesi,mit fog tenni a Vezér és mit fog kívánni tőle, tekintetében a művész remeklése folytán tisztelet, szeretet és megilletődés tükröződik, mintha már sejtené kis lelke, mi vár reá....6, animula parvula, blandula.... I Doktorom! ön is igy nézett az imént a Kormányzó Úr Képviselőjére és e tekintetén keresztül megláttam önben a rokont, e réven én önt nemcsak doktorrá, hanem testvérré is fogadom... önnek is most már lesnie kell, mi lesz v ♦* * *
