József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar tanácsülései, 1969-1970, Szeged
1970. június 24., III. rendes ülés
- 5 -ij Az előadások ás gyakorlatok tematikáját átdolgozták a korszerű követélményeknek megfelelően, hasonlóan dolgozták ki az aj tárgyak ás gyakorlatok anyagát is; jelentősen fejlődött a speciális kollégiumok rendszere; a terepgyakorlatok ás gyűjtemények fejlesztésé terén is oktatóink példamutató munkát végeztek. Számos uj tankönyv /7/, jegyzet /19/ és több házi példatár megírására került sor a tervidőszakban; bar e téren van lényeges elmaradás a tervekhez képest, különösen a matematika terén. Az előadásokra, számolási és terepgyakorlatokra, laboratóriumi gyakorlatokra az oktatók gondosan ás lelkiismeretesen felkészültek ás a lehetőségeket maximálisan kihasználva igyekeztek az oktatás szinvonalát es korszerűségét emelni. Az időközben bekövetkezett óraszámcsökkenés - eddigi tapasztalataink szerint - nem jelentette a képzés színvonalának esését, mert a tananyag, az előadások ás gyakorlatok szerkezeti változtatásával sikerült elérni, hogy hallgatóink megkopják azt a tudásanyagot, amelyre biztonságosán építhetnek, s az egyetemen elsajátított módszerek, készségek ás szemlélet képessé teszi iákét az önálló továbbképzésre. Azonban egyes szakok esetén - különösen alsó évfolyamokon r nem látszik biztosítottnak, hogy a hallgatók önállóan, illetve csak útmutatással tudnak olyan széles es ~lapos áttekintést szerezni, mint amilyet egy jól felkészült előadó tud szamukra pl. plusz egy órás előadással nyújtani. Az uj előadási és gyakorlati tematikák bevezetése az oktatók, különösen a fiatal oktatók, szakmai tudásszintjének emelését i»gányelté. Ezt a feladatot a tanszékek a fokozatosság elvének figyelembevételével, jelentős segitságnyujtással általában jól oldották meg, s eredményeként fiatal oktatóink szakmai fejlődése igen jelentős. Ez tette lehetővé, hogy a kiscsoportos oktatás előnyei a. nem kielégítő felszereltség ellenére is megmutatkoznak, hiszen e foglalkozások zöme fiatal oktatóink vállán nyugszik. Oktatóink igen eredményes nevelőmunkát is végeztek. Közel 80 azon oktatóknak a száma, többségükben fiatal ás párttag oktatókról van szó, akik az ötéves ciklus alatt eredményes évfolyamfclelősi munkát végeztek. E tevékenység nevelési jelentősége ás munkaigenyesságe, úgy gondolom, mindenki előtt ismert. Túlzás nélkül állítható, hogy egy munkáját jól végző évfolyamfelelős esetén, ez a munka átlagosan napi 1-2 órás rendszeres elfoglaltsággal jár. Sajnos e munka megbecsülése még messze van attól, amit joggal megérdemelne. Annak megmutatására, hogy milyen jó kapcsolat alakult ki az ávfolyamfelelősök ás az évfolyam hallgatói között, q mennyire megismertek az ávfolyamfelelősök a hallgatókat,^ elég megemlíteni, hogy milyen nívós, reális értékelést adó minősítések készültek az ötödéves hallgatókról; 3 ka^i viszonylatban csak két hallgató fűzött apró észrevételt minősítéséhez . E munka elsősorban az ávfolyamfelelős és a KISZ vezetőség által évenként folyamatoson végzett értékelésekre támaszkodik. Stencilszám; ttk 3o5
