József Attila Tudományegyetem Természettudományi Kar tanácsülései, 1969-1970, Szeged

1970. június 24., III. rendes ülés

A kollégiumi patronáló munkába pedig több mint 100 oktatónk kapcsolódott. E tevékenységnek is von értékes nevelő hatása, ha eredményében és időigényességében, általában, nem isrérheto Őszsze az évfolynrnfelelősi tevékenységgel.

E kát rendszer az a szervezeti forma, amelyen keresztül oktatóink az oktatási munka mellett szervezetten nevelési kapcsolatban vannak a hallgatókkal, s amelyek jelenleg igen hasznosan segítik novelomunkankat. Munkájuk összefogását - a kori pártvezetőséggel karöltve - a kari Nevelési Bizottság látja el.

A szervezeti forma mellett azonban igen jelentős az a nevelési hatás, amelyet oktatóink az egyetemi foglalkozások alatt órákon és szünetekben, a különböző összejöveteleken ás egyéni kapcsolatok révén a hallgatóságra gyakorolnak. A tapasztalat azt mutatja, hogy oktatóink ilyen irányú nevelő hatása is igen pozitív.

Túlzás nélkül megállapítható, hogy az oktató- ás nevelőmunka területén elért eredmények értékesek és igen nagy erőfeszítést igényelnek oktatóinktól. Sőt egyes példamutató munkát végző^oktatóknál, ezek a nagyon időigényes munkák, a tudományos tevékenységüket is hátráltatják. Ezért nagyon ügyelünk arra, hogy pl. az évfolyamfelelősi tevékenységet 1-1 ötéves ciklus után más-más oktató végezzen.

Az oktató-nevelőnunka javulását az is elősegítette, hogy a tanszékeknél félállásban, másodállásban foglalkoztatott oktatók számát és a mi oktatóink máshol lévő hasonló vállalásait sikerült jelentősen csökkenteni.

Több tanszék is jelezte, hogy az oktatási terhelés az ujtipusu gyakorlatok ás a kiscsoportos oktatás bevezetésével jelentősen megnövekedett, de a tanszék létszáma nem, s ez hosszú távon a munkaminőségének rovásár'a fog menni, ha nem követi az igány növekedését a létszám növekedése.

3. A tudományos munka terén a beszámolók jelentős fejlődésről tanúskodnak. A tervben rögzített fokozatok, illetve egyetemi doktori címek megszerzésére való törekvés ösztönzőleg hatott oktatóinkra. Az elért eredmények jelentősek, annak ellenére, hogy a nem egészen reális tervekhez képest jelentős az elmaradás is.

A tervezett 52 kandidátusi fokozat helyett, csak 26-ot, a 18 doktori fokozat helyett, csak 8-at, s az 51 egyetemi doktori cim helyett 46-ot szereztek meg oktatóink. Az egyetemi doktori cinét tehát a tervben szereplők közül majdnem mindenki megszerezte ás a többiek isnár kozol állnak hozzá. Ez is mutatja bizonyos vonatkozásban, ho^y fiatal oktatóink eredményesen kapcsolódtak be a kutatómunkába; s ez fontos és megnyugtató az utánpótlást illetően. A tudományos fokozatokban mutatkozó lemaradásnak a legfőbb oka az irreális tervezés, de szerepet játszanak ebben több esetben a tárgyi, a segédszemályzeti hiányok, egyes esetekben az egyének tevékenységének kevésbé rendszeres ás céltudatos volta, a nagy oktatási, nevelési és társadalmi igénybevétel, esetleg még a minősítési eljárásban esetenként előforduló szubjektivizmus, valamint főleg a tudományok doktora fokozat megnövekedett- 6 -Stencilszán: ttk 3o6.