Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged

1962. május 2., IV. rendes ülés

Laboratórium ügyének napirendre tűzését.

Kalmár professzor kérdezi, hogy a jelentés összeállításánál figyelembe vették-e a Kar káderfejlesztési tervét?

/

Abrahám professzor a jeleptés elkészítésénél figyelembe vette a káderfejlesztési tervet. Általában véve a tárgyra vonatkozóan az intézetek végrehajtották a tervbe felvett feladatokat.

Kalmár professzor tudomására jutott, hogy a hallgatóság szerint a magyar matematika lemarad a matematikai tudomány külföldön észlelhető fejlődéséhez viszonyítva.

Dékán felkéri ezzel kapcsolatban dr.Márta Ferenc docenst, hogy a közelmúltban ezzel kapcsolatban Angliában szerzett tapasztalatairól számoljon be.

Márta Ferenc docens: Kémikusainkról igen jó véleménnyel van a külföld. A műszerezettség a külföldi egyetemeken jobb, ennek következménye az, hogy a képzési színvonal más. Tennivalóink a műszerezettség és a kisérlétezés terén van, különben semmi okunk nincs az aggodalomra.

Ábrahám professzor; A Kalmár professzor által emlitett jelzésekről nem hallott és inkább ellenkező tapasztalatai vannak.

Miháltz professzor szerint a magyar tudományos kutatómunka külföldön is elismert, ezt mutatta a Varsóban megrendezett Földtani Kongreszszus is. A Kongresszuson megállapította, hogy a magyar tudományos kutatás nivója eléri a világszínvonalat.

Budó professzor: A Kalmár professzor által felvetetteket magam is optimista módon fogom fel, de ugyanakkor megállapítom, hogy a fiatal oktatóink munkaideje igen elaprózott, a nyugodt, elmélyült munka feltétele nincs meg. A káderfejlesztési tervvel nincsenek nagyobb bajok; meg kell azonban emliteni, hogy a jelenlegi oktatói és segéderői létszám mellett és az oktatókra háruló, korábban emlitett igen sok irányú elfoglaltságra való tekintettel, nagy-mértékű a túlterhelés.

Az intézet oktatói igen szorgalmas és lelkes munkatársak, jóképességü, de talán - egy-két személytől eltekintve - nem kivételes tehetségű emberek, akiknek a rendelkezésre álló időnél sokkal több időre lenne szükségük ahhoz, hogy a tudományos munkában nagyobb elmélyedésre s önállóságra tegyenek szert, s ezáltal maguk is fel tudjanak vetni témákat, ne csupán a kiadott témák vizsgálatának végrehajtására szorítkozzanak. Jelenleg úgy néz ki, hog^r annyira megszervezik felettes szerveink a kutatást, hogy nem lesz idő a kutatásra. Tudományos munkát 10-15 percekből összerakott munkaidőben nem lehet végezni. A fiatal oktatók beállítása terén is nehézségekkel küzd az intézet s pl. a tavaly végzett hallgatók közül sem tudtunk visszatartani senkit. Valószínűleg látják a végzős hallgatóink, hogy az igen sokrétű feladatoknak, amik az intézetben jelentkeznek, nem tudnak eleget tenni.

Szalai István professzor csatlakozik Budó professzor megállapitásaihoz. Az oktatók rendelkezésére álló szabadidő a levelező hallgatókkal való foglalkozás és a különböző nyári tanfolyamok vezetése mi-^ att igen rosszul oszlik meg, fiatalítást sem lehet az intézetben végezni, mert az óranormák ezt nem engedik meg. A Növényélettani Intézet a jelenlegi létszám számára szűk, az üvegház, amit az intézet mellé építettek, a tudományos kutatást nem tudja szolgálni. Sajnálatos