Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1961-1962, Szeged
1961. december 20., II. rendes ülés
Összegezve az elmondottakat:: az egyetemi orosz oktatás általában eléri a tantervi célt s a vizsgaszabályzatban előirt követelményeknek . a hallgatók meg tudnak felelni. Kérdés azonban, vajon a vizsga szabályozót követelményei mennyiben fedik a gyakorlat követelményeit. Arra kell következtetnünk, hogy a vizsgakövetelmények és a gyakorlat követelmé* nyei között diszkrepancia van, hiszen a tanszékek részéről állandóan felmerül az a panasz, hogy a hallgatók nyelvtudása a szakmai tanulmá nyok során nem hasznosítható. Az 1961. julius 10.-i kari tanácsülésen elhangzott dékáni előadmánybói szeretném idézni a következőket: ’'Általános vélemény, hogy az idegen nyelvtudás térén még mindig sok a hiányosság. Különösen kiütközik ez a szakdolgozatok és diplomamunkák készítésénél, A jövőben ezért feltétlenül szükséges, hogy az egyetemi tanulmányi idő alatt a hallgatók legalább egy idegen nyelvet tanuljanak meg oly mértékben, hogy képesek legyenek szótárral az idegen nyelvű szakszöveg olvasására." Ugyanakkor tehát, amikor a hallgatók a vizsgakövetelményeknek jól megfelelnek, ■ gyakorlat követelményeinek nyilvánvalóan aem felelnek meg s ennek oka feltehetően az, hogy mig a vizsgán egy óra alatt 8-10 sornyi szöveget kell lefordítaniok, mégpedig olyanszöveget, amelynek tartalma számukr- szakmai tanulmányaikból jól ismert, addig a szakdolgozat vagy diplomamunka készítésénél, illetve az idegennyelvű forrásmunkák olvasásánál olyan szöveggel kerülnek szembe, amely tartalmilag is uj ismeretet közöl, tehát nemcsak nyelvileg, hanem tárgyilag is meg kell érteniök, másrészt pedig az óránként 8-10 sor lefordításánál az olvasás ’termelékenysége" igen alacsony fokú. Amikor tehát - a reform szellemében - az oktatásnak a gyakorlat követelményei-hez való közelebbhozásáról beszélünk, ezeket a követelményeket kell szem előtt tartanunk, vagyis el kell érnünk, hogy a hallgatók gyorsabban tudjanak fordit-ni - azaz lényegesen kevesebbet kelljen szótározniuk - s -hogy mondanivalóját tekintve is ismeretlen szöveget meg tudjanak érteni. Ez utóbbi célkitűzés elérésére azonban, sajnos, nem látok módot mindaddig, amig a szakszövegforditást nem matematikus, vegyész, stb. szakképzettséggel rendelkező nyelvtanárok fogják tanitani, akik az olvasott szöveget nemcsak nyelvileg, hanem - ahol szükséges - tartalmilag is meg tudják magyarázni. A reform-kisérietekkel kapcsolatban szeretném megemlíteni azt a felmerült kívánalmat, hogy a szakszövegforditási készség mellett a hallgatók tegyenek szert egyetemi tanulmányaik során bizonyos elemi fokú beszédkészségre is. Ez a kivánalom feltétlenül indokolt, mert bár az orosznyelvü beszédkészség kialakítása tipikusan a középfokú oktatás feladata, egyetemre kerülő hallgatóink hétköznapi beszédkészsége - azok kivételével, akik orosztagozatu osztályba jártak - egészen minimális. Eelvethető ugyan a kérdés, vajon feladata-e az egyetemi oktatásnak az általános, illetve középiskola számára kitűzött tantervi cél megvalósitása, s vajon reálisan megvalósitható-e ez a cél három félév alatt heti két órás oktatási keretben, ugyanakkor,amikor nyolc év alatt heti három órás keretben, ugylátszik, nem volt megvalósítható - mindamellett az idei I. évfolyamon megkíséreltük •> heti két órának egyrészét beszélgetési gyakorlatokra fordítani előre kidolgozott hétköznapi témakörök alapján. Ezt a kísérletet azonban rövidesen abba kellett hagyni, egyrészt azért, mert a hivat-los egységes jegyzet kötelező olvasmány anyaga maga is óráról-órára igen sok uj szó megtanulását rótta a hallgatókra s igy nem terhelhettük őket további ismeretlen szókinccsel, másrészt pedig -azért, mert az elsőrendű oktatási cél: a szakszövegforditáshoz szüksé ges ismeretek közlése, illetve elsajátíttatása maga tökéletesen kimeríti a kétórás keretet s igy beszédgyakorlatokra egyszerűen nem jut idő.Stencilszám: 5446.
