Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1960-1961, Szeged
1960. október 26., I. rendes ülés
- 2 -bérré és jól képzett szakemberré való formálása elsősorban a marxista-leninista világnézetre épülő tananyag segítségével valósítható meg. Ebből következik, hogy a tananyag-korszerüsités munkálatait úgy kell elvégeznünk, hogy annak során a tananyag marxista-leninista nézőpontból való értékelése is megtörténjék. A korszerusitési javaslatokat feltétlenül hassa át a pedagógiai tudományos szempont, amelynek következetes érvényre juttatása esetén kiküszöbölődik az egyes szakok közötti szűk látókörű sovinizmus, amely a maga tárgyát a nevelés fő elvi szempontjaitól és céljaitól elszakítva, mindennél fontosabbnak tartja és tulhalmozza a hallgatókat a kommunista emberré nevelés és a mai élet szempontjából nem lényeges anyaggal, túlterhelést idézve elő korszerüsités ürügyén. Az egyetemek főtennivalója kétségtelenül a tanárképzés és nem a tudósképzés, de természetes, hogy a tanárképzés mellett - már csak az utánpótlás nevelése érdekében- sem szabad elhanyagolni a tudósképzést. Tudományos utánpótlásunk képzésére minden professzornak rendelkezésére állnak a speciálkollégiumok, a szakmában mélyebben elmélyülni vágyó fiatalokkal való egyéni foglalkozás lehetősége. Meg lehet találni a módot arra is, hogy az arra érdemesek egyszakositásával és külön tanterv szerinti oktatásával tudjuk biztosítani tudományos utánpótlásunkat. Ahhoz azonban, hogy oktatóink nevelni éspedig kommunista világnézetű szakemberekké tudják nevelni hallgatóinkat, maguknak is szilárd marxista-leninista világnézetű oktatókká kell válniok, akik szaktárgyaikat is a marxizmus szellemében látják és oktatják. Az oktatók kommunista pedagógussá való nevelése egyrészt megfelelő kádermunkával, másrészt hatékony világnézetnevelés révén valósítható meg. Karunk oktatói között egyre nagyobb lesz azoknak a száma, akik elindultak ugyan a fejlődésnek ezen az utján, de nem haladtak még végig rajta. Arra kell törekedni, hogy minél előbb ezen a területen is gyökeres javulás következzék be. Ezen a téren is igen komoly feladat vár és egyben hárul is tanszékvezetőinkre. Elsősorban mindent el kell követniük, hogy - amennyire csak lehetséges - minél közelebb kerüljenek ők maguk is a kommunista világnézethez, azt azonban kérjük és el is várjuk tanszékvezetőinktől, hogy fiatal munkatársaikat minden módon serkentsék a világnézeti fejlődés utján való gyors előrehaladásra és támogassák őket e téren is. Az elmondottakból adódik tehát a másik feladat, amely elsősorban a tanszékvezetők feladata, éspedig az oktatókkal való tervszerű foglalkozás, a kádermunka megjavítása, tervszerűbbé tétele. A tanszékvezetők egyszemélyes felelős vezetők, az ő feladatuk tehát nemcsak a felsőoktatás reformja során előadódó feladatoknak, elsősorban a tananyag korszerűsítésének problémáját megoldani, hanem a tanszék mindenegyes oktatójával való személyes törődés, a nem kampányszerű, hanem a céltudatos és folyamatos kádermunka is. Az ő feladatuk nemcsak a fiataloknak a szakképzése, szakmailag erős, tudásukat továbbadni, a tudományt tovább vinni képes szakemberekké való nevelése, hanem ezen fiatalok világnézeti nevelése is. Az emberekkel szemben támasztott követelmények tehát hármasaik; politikai, szakmai és emberi szempontból is megfelelő emberekké kell nevelni hallgatóinkat és fiatalabb oktatóinkat is. Ez a három, szét nem választható követelmény az egyetemeken komolyabb mértékben esik latba, mint más területen. Ezzel kapcsolatban legyen szabad ismételten hangsúlyoznom: ma már nem elégedhetünk meg azzal, hogy Karunk oktatói pusztán egyetértsenek a Part és a kormány politikájával. A politikai együtthaladás még nem azonos a világnézeti agyútthaladással. A Kar oktatóinak szakmai és tudományos, oktató-nevelő kutató munkájában kell konkrétan beigazolnia kommunista meggyőződését, világnézetét. Ehhez a tanszékvezetők egyéni foglalkozásán és a tanszék kommunista oktatóinak segítségén kivül, jelentős támogatást nyújthatnak a tanszéken rendezendő szakmai-ideológiai viták.
