Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1956. július 4., V. rendes ülés

- 5 -°\8

ségére. Ilyen elképesztően rossz anyagot: évek óta nem lehetett látni.

A középiskolai vonalon is állandó tanterv módosítások vannak és a fizika anyag mintegy természetrajzzá "süllyed le" . Mig a matematikaképzés bizonyos fokig maximalistának mondható a középiskolában, addig a fizika-képzésnél igen nagy bajok vannak.

Fodor professzor: A kémia-fizika szakos hallgatók bizonyos százaléka regen is rendkívül gyenge volt. Akik inkább a kémia iránt vonzódtak, elmentek vegyésznek. Kis létszámban mentek tanárnak, rendszerint nem a legjobbak. Még a végzés után is volt lemorzsolódás. A kémia-fizika szakosok is inkább kémikusnak mentek, mint fizikusnak. Ennek történelmi tradíciói vannak, ami nagyon szomorú és ebből következik, ho^y a középiskolában rendszerint rosszul tanítottak. A tanári pálya nehézsége, rosszul dotált volta katasztrofális következményekkel jár. Felveti azt a problémát, hogy nem minden szakon van meg az a bérfeszültség, amely végeredményben ezt a jelenséget okozza. Egy kémia tanár és egy üzemi vegyész bérezése között óriási különbség van és csak egy "megszállottan" tanárnak született egyéniség megy a jók közül tanárnak. Nagyon sokan azért mentek tanárnak, mert a vegyész-létszámba és a még szükebb fizikuslétszámba, mérnök-létszámba nem fértek bele. Előfordul, hogy gyenge hallgatók kerülnek olyan kulcsponti gimnáziumokba, amelyek az egyetemek számára elsősorban adják az embereket. Kétségtelenül bérfeszültség van a különböző munkakörben dolgozók között, de erre az az ellenvetés, hogy a tanári karban a legszörnyübb diszkrepancia keletkezik, ha egy kémiafizika szakosnak megadják a bérpótlékot, de egy biológia-földrajz szakosnak, vagy nyelvszakosnak már nem. Nagyon elkeserítő ez az állapot.

Fel kell hivni a kormányzat figyelmét, hogy a tanári fizetéseken, legalábbis a középiskoláin globálisan javitani kellene, tízeretném hangsúlyozni a módszertani bizottság kémia-fizika szakos tagjai tevékenységének értékelésénél, hogy amellett, hogy a gyakorló tanítás tapasztalatainak összegyűjtésére helyezték a fősulyt, jutott energiájuk arra is, hogy az egész félévben folyt "Világnézeti nevelés a szaktárgyban" c. feladat munkájára is figyelmet fordítsanak. Májusban tartottak egy összejövetelt, amikor összevont tanszéki értekezleten a kémiai és fizikai intézetek tagjai megvitatták az e félévi módszertani tapasztalatokat és éppen a módszertani bizottság tagjai referáltak igen eredményes munkájukról.

Budó professzor: Küzdeni kellene azért, hogy a középiskolai tanárok helyzete javittassék, de necsupán anyagi vonalon, hanem óraszám tekintetében is. Megítélésem szerint hajlandó lenne elmenni sok tehetséges ember is tanárnak, - kevesebb fizetéssel is - ha látná, hogy van kellő szabad ideje tudománya művelésére és esetleg később többre viheti. Régen is a tudományos káderek jelentős részét, gerincét a középiskolai tanárok alkották, akiknek volt idejük művelni magukat. Most azonban az a helyzet, hogy agyonhalmozzák őket mindenféle statisztikai munkákkal, szabadságuk is megvan nyirbálva, úgyhogy ezért nem szivesen mennek erre a pályára.

Dékán: Hogy a középiskolai tanárok sem társadalmi, sem anyagi megbecsülése nem érte el azt a fokot, amelyet a legértékesebb anyaggal, az emberrel foglalkozó szellemi munkásoknak el kellett volna érniök, az kétségtelen. Pl. az idei elosztásnál a hallgatók 15 %~a került középiskolába és 85 %-a az általános iskolába. Hogy ez mennyit rontott a hallgatóság kedélyén, azt el sem lehet mondani. Nem ártana, ha a Kar felszólalna ez ellen, mert legalább 50-5D % lehetne az arány.

Fodor professzor: Véleményem szerint itt is meg lehetne valósítani, mintCsehszlovákiában, hogy a különböző szakos egyetemi tanárokat megfelelően honorálják. A Pártbizottságban szó volt arról, hogy valóban egészen katasztrofális kihatása van annak, hogy az elosztásnál a hallgatók 15 %-a került csak középiskolába, 85 pedig általános iskolába.