Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1956. február 15., III. rendes ülés

- 11 -MO

vertikális jellegű konferencia és ideológiai megbeszélés, mert hiszen heterogén kérdések merülnek fel és a célja éppen az, hogy az antropológia törvényeiről tudomást szerezzen a kémikus és megfordítva, ilfctve, hogy a dialektikus materialista felfogás és a dialektikus módszer milyen módon alkalmazható egyik vagy másik természettudományban és hogy ez ne legyen csak a szakembernek a maga szükebb körében világos, ha - nem a többieknek is adja át a tapasztalatait. A horizontális kérdéssel is foglalkozni kell, hogy milyen példákon lehet a legjobban illusztrálni a mapcizmus-leninizmus, illetőleg a természet törvényéit. Ezért a Minisztérium úgy járt el, hogy a különböző egyetemeken és Karokon különböző szaktárgyaknak az ideológiai tartalmát vizsgáltatja meg és ezeket az összegyűjtött tapasztalatokat például Szegeden a kémia-fizika oktatást, történelem oktatást és a Jogi Karon is valamilyen tárgy oktatását mérik fel, a debreceni egyetemen a magyar irodalom oktatását, stb. Ezeket szintetizálják az illetékes szakbizottságok és közkinccsé teszik azt, ami benne jó. Nyilvánvaló egy vizsgálatnak nemcsak az a célja, hogy azt hozza felszinre, ami jó, hanem azt is, ami még hiányosság, probléma. Mi magunk a 15 kérdésre meg tudtuk adni a szükebb szakterületünkön a feleletet, de ezeknek a fizikai és kémiai oktatásban való alkalmazásához el kellett mélyednünk, a többi tanszék produkálta anyagban is, fel kellett mérnünk, hogy a hallgatók hogyan reagálnak arra, amire mi őket tanitjuk. Ebből adódott az a negatívum, amely Prinz professzorban a maximalizmus kérdését ébresztette, és azt látja, hogy a hallgatók nem foglaltak még állást, noha a tanszemélyzet már állást foglalt, tehát ez azt jelenti, hogy mi nem jól tanitunk és ebből súlyos konzekvenciát kell levonnunk. Nem. Ebből azt kell levonnunk, hogy az oktatási forma nem megfelelő, mert több elhangzott javaslat vitatta azt, hogy hogyan lehetne a hallgatóság tudatában jobban összekapcsolni a szakmai és ideológiai kérdéseket, más szóval, hogy némi filozófiai alapon kezdenének el az egyetemeh tanulni, mert akkor tudatosan tudnák értékelni azt, amit a tanártól tanulnak. Ez az egyik része. A másik pedig az, hogy biztos, nem tanitunk hibátlanul ebből a szempontból.

Nem arról van szó, hogy mindannyiunknak meg kell változtatnunk egyik napról a másikra oktatási módszereinket, hanem meg kell találnunk a helyes formáját és metodikáját annak, hogy anélkül, hogy hozzá adnánk minden előadáshoz egy ideológiai öt percet, ehelyett mindinkább nagyobb gondot forditsniik az elmélyültebb stúdiumra. Az egész felülvizsgálat alapján ugylátszik, hogyha Prinz professzor, vagy a Kar többi tagjai áttanulmányozzák az egyes tanszékekről összegyűjtött anyagot, amely illusztrálja konkréten az eddigi erőfeszitéseket, a világnézeti tartalom elmélyülése érdekében, akkor ebből igen megnyugtató képet kapnak atekintetben, hogy a legtöbb tanszéken és legtöbb tárgyban törekszenek arra, hogy azokat a nézeteket ismertessék több hibás felfogás esetén, amelyek a dialektikus materialista álláspontnak megfelelnek, hogy a szovjet tudomány haladó eredményeit felszinre hozzák és a mi magyar haladó hagyományainkat tudatositsák. Nem utolsósorban pedig, hogy az ismeretelméleti kérdéseket figyelembe vegyék és azt hiszem, hogy ez az utóbbi az, amely még az eddigi munka alapján nem látszik eléggé általánosnak. Ehhez minden természettudományi ismertetésében szükségszerűen egy történelmi alapon kell a nézetek fejlődését ismertetni anélkül, hogyfilozófiát tanitanánk. Ha ezeket úgy állitjuk szembe,ahogyan mi magunk megtesszük az ideológiai konferenciákon, tehát tézis, antitézis és szintézis rendszerét épitjük ki, akkor azt hiszem, hogy nincs olyan természettudomány, amelyben ilyen alapvető ismeretelméleti törvény, a dialektikus materializmus ismeretelméleti módszere ne lenne alkalmazható. Erre gondoltunk, amikor azt mondottuk, hogy oktatásunknak a tengelyébe kell állítanunk a világnézetet. A másik az, amire éppen Prinz professzor előadásában is többé—kevésbbé tudatosan törekszik, éppen^ azért, mert kiváló természettudós, hogy minden kérdést összefüggéseiben szemléltessen, tehát a különböző tényezők eredőiként hozza ki a

t