Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged
1956. február 15., III. rendes ülés
- 12 -*1 szemléletet. Ugyanez vonatkozik nyilvánvalóan mindenegyes természettudományi ágra, tehát ha a különböző egymás ellen, vagy párhuzamosan ható faktoroknak eredményeképpen szögezünk le egy-egy jelenséget, akkor már dialektikusán tanitottunk anélkül, hogy megmondottuk volna a hallgatóknak, hogy ez most egy''dialektikus egység',' vagy, kölcsönhatás\r mégis ráneveitük arra Őket, hogy igy kell gondolkozni. Az volna a helyes, hogy amikor a hallgatóság a szakterületre téved a filozófiai szemináriumokon, akkor már igy gondolkozzék. Nyilvánvaló azonban,hogy még itt egy szakadék van a hallgatók tudatában, egy bizonyos szakadék, hézag az elsajátított természettudományos szak és a filozófia tanulása között. Azt hiszem Budó professzor javaslata igen egészséges, és Kalmár professzor javaslata, hogy a Párt történetének ezt a bizonyos Dialektikus Materializmus c. fedezetét kellene kibővíteni és példákkal illusztrálni. Ma már a Marxizmus-Leninizmus Tanszékeken rendszerint nemcsak bölcsész hallgatókat vesznek fel általában asszisztenseknek, hanem többségben biológust^kg^ikust, tehát az a célunk, hogy a marxista oktató szakembere legyen’^szaktárgynak is. De ez nem elég, mert azt sohasem fogjuk elérni, hogy a legkiválóbb tudós elmenjen a Marxizmus- Leninizmus Tanszékre akár tanársegédnek, docensnek ideológiát tanitani. Tehát a szaktanszékek munkája lényeges ebből a szempontból, csak ennek á formáját még nem találtuk meg. Horváth János hozzászólásából is kitükröződik, hogy már volt egyszer egy egészséges jó kezdeményezés»amikor az Elméleti Fizikai Tanszék látta el jó példákkal a Marxizmus-Leninizmus Tanszéket, de ez valahogyan elaludt"! A többi tanszék tényleg negativen felelt erre a bizonyos 15 kérdésre, hogy milyen kapcsolat all fenn a szaktanszékek és a Marxizmus-Leninizmus Tanszékek előadói között. Ezt a Bizottság megpróbálta áthidalni. Erre konkrét példa a következő. A dialektikus materializmus filozófiai előadója, egy fiatal tehetséges tanársegéd panaszolta, hogy a vegyészeknek hiába mond pl. Engelstől vett példát, legyintenek, hogy ez nem jó, nem igjr van, pl. a viz halmazállapot változásánál, mint a mennyiségből minőségbe való átcsagás példájánál. A Bizottság tisztázta, hogy honnan ered a félreérthetóség. Az előadó nem definiálta, hogy a viznek csak a fizikai minőségében történik változás. A kémikus szamára a minőség a vegyi összetételt jelenti. Ha ezt nem mondjuk meg explicite, akkor a hallgató azt mondja, hogy a példa rossz, sőt esetleg azt mondja, hogy az elmélet rossz, ha ilyen példát hoz fel. Ezért kell tehát jó példát konstruálni és a példa jó akkor, ha exaktul és szabatosan fogalmazzuk meg. Ebből azt a következtetést vonom le, hogy a szaktanszékeknek kell itt segiteniök úgy, hogy a Marxizmus-Leninizmus Tanszékek előadóival közvetlenül beszélik meg a tapasztalataikat. Tehát az a felmérés, amelyet most végrehajtottunk,egy permanens kapcsolat legyen az egyes szaktanszékek tanárai, előadói és a Marxizmus-Leninizmus Tanszékek előadói között, akik keressék fel az illetékes szaktanszékek vezetőit minden esetben, amikor a hallgatók negative reagálnak, vagy amikor nem tudnak megfelelő példát mondani, vagy ha úgy vélik, hogy az Engelstől előforduló példák bizonyos mértékben már megkoptak. Tehát maguknak kell példákat adniok, ehhez azonban permanens, egészséges baráti kapcsolat kell, olyan légkör, amely most volt a Bizottságban,’ahol a Marxizmus Tanszék fiatal előadója elmondotta a maga bajait a hallgatósággal, ezekkel szembenéztünk és a Kar elé hoztuk tapasztalatainknak nagyrészét. Kérem a Kar további támogatását ahhoz, hogy ez az igen fontos épitő munka, amely célkitűzése ennek az egész felülvizsgálatnak, minél gazdagabb tapasztalatok_gvüjtésevel járjón, ne csak a kémia és fizika területén) hanem a többi tanszékeken is* Kiss Árpád professzor: Magam részéről nem félek attól, hogy koromra való tekintettel nem", tudom előadni a kémiát a dialektikus materializmus módszere szerint. Én voltam az első, aki minden ideológiai vitán ott^ voltam és megszereztem azokat a tapasztalatokat, amelyeknek érvényesítésével eddig is tartottam előadásaimat. Éppen ezért össze fogom állítani a jegyzetet, amelyre már előző felszólalásomban utaltam.
