Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1956. február 15., III. rendes ülés

A hospitálások látogatása során az egyik látogató óra után az anyag kiértékeléskor bizonyos kritikai megjegyzést tett-a lehető legfinomabb formában- a gyakorlatvezető tanár felé. A kifogás az volt, hogy az illető tanár előbb kihivta a tanulót példamegoldásra s azután adta fel a példát. Az illető látogató megemlítette, hogy nem helyesebb-e,előbb a példát feladni és utána kiszólitani. A kiértékelésen jelen volt a pedagógiai tanszékről ugyanaz a vizsgáztató, aki ezt a gyönyörű eredményt produkálta és élesen kikelt a tanár védelmében, hogy ne destruáljuk a tanárt a hallgatók előtt. Szeretném felhivni a Kar figyelmét arra,hogyha egyszer olyan évfolyamunk van, amely a pedagógia iránt érdeklődik és odakerül a Pedagógiai Intézet elé és ilyen elbírálásban részesül, akkor nem kell-e megfontolás tárgyává tenni, hogy mi is van ezeknek a hallgatóknak a pedagógiai oktatásával. Pélő az,hogy itt valamilyen, nem szakmai szempontok is belejátszottak az osztályozásba és az illető évfolyam rossz eredményébe.

Prinz professzor: Hasonló tapasztalatról akarok beszámolni. A III. éves hallgatók igazán példásan és jól végezték a munkájukat, amit az eredményük is mutat. De amikor az indexeiket ugyanilyen szempontból végigvizsgáltam, akkor meglepetéssel tapasztaltam, hogy azok közül akik földrajzból kitünően vizsgáztak, a többi tárgyból egy egész csapat megbukott. A hallgatók ilyen egyenlőtlenül készülnek a vizsgára, hogy egyik tárgyból egyáltalán nem készülnek, a másikból pedig kitünően? Ezek föld*r rajz-földtan szakosok voltak kezdetben, közben ez a szak megszűnt és fel kellett venni egy másik tárgyat. A másik tárgy területén úgy látszik,hogy nehézségeik voltak. Nem lehetne-e itt valamiképpen segíteni, mert mégis furcsa az, hogy éppen a történelemből, amely olyan könnyen megtanulható tárgy, 5-en buktak.

Kalmár professzor: A kooperáció helyes volna. Ezek a hallgatók földrajzra készültek és nem történelemre, igy nyilván nehézségeik vannak. Ezek a hallgatók a természettudományok iránt érdeklődnek és valószínűen nehéz nekik megtanulniok rövidebb idő alatt süritve a történelem anyagot. Úgyhogy teljesen érthetőnek találom a dolgot, de a két tanszék kapcsolata ebből a szempontból gyümölcsöző lenne. Nekünk is vannak olyan tapasztalataink, hogy meglepő volt egy-egy gyakorló tanításnak az osztályozása. Mi sem látjuk egészen reálisnak az osztályozást. Komolyan kell osztályozni és megengedhetetlen az, hogy az olyan jelölteket, akik nem képesek tanítani, egyszerűen átengedjük. Különben olyan hallgatóról van szó, aki a szaktárgyában is igen gyenge.

Dékán: Horváth Jánosnak nem tudok válaszolni, mert az ügyet nem ismerem. Prinz professzornak tudok válaszolni, itt kétségtelenül bajok vannak.

Ezek a hallgatók idegenkednek a történelemtől. Ok majdnem mind geológusok akartak lenni és most átcsöppentek a történelembe. Nem birjak, pl. nem vették tudomásul, hogy vannak kötelező olvasmányok, amelyekből egyetlen egy sem olvasott el egyetlen sort sem. Beszéltem elsősorban Karácsonyi elvtárssal, aki azt mondotta, hogy ők mindent megtesznek, amit lehet, de az averziót leküzdeni nehéz. Rajta leszek, hogy ezt az averziót tompitsam, mert az év elején nagyon élesen jelentkezett és most is megvan.

Meg kell még jegyeznem, hogy sehol annyi elnézést nem tanúsítanak a dátumokkal szemben, mint a Történeti Intézetben.

összefoglalva az elhangzottakat megállapítom, hogy a patronálási mozgalom Karunkon jól bevált s a jobb vizsgaeredményekhez jelentős mértékben hozzájárult, ezért továbbra is fenntartjuk.