Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged
1955. október 12., I. rendes ülés
a fejlődést állandóan ellenőrizni s az állami szervek felé - különösen az arsetleg észlelt hibákról - jelentést tenni. Az előadások anyagát át kell, hogy itassa a marxista-leninista szellem. Megengedhetetlen, hogy még ma is legyen anyag, melyben idealista nézeteket is lehet találni. A szilárd világnézet lehet csak alapja a helye,5 nevelésnek, szocialista szakemberek nevelésének. Különösen nagy súlyt kell helyezni ez évben is, sőt fokozottan, a munkás-paraszt és a szakérettségizett hallgatók megsegítésére. Nem formális segítséget kell nyújtani, hanem a rászorulóknak tényleges segítséget kell adni, hogy belőlük kitűnő, ideológiailag kiválóan képzett értelmiség nevelődjék. Ennek elérése érdekében minden munkás-paraszt és szakérettségizett hallgató egy-egy oktatószemélyzeti tag gondjaira lett bizva, akinek kötelessége az illető tanuló minden téren történő előrehaladását figyelemmel kisérni és állandóan segítséget nyújtani. \ Dékán kéri, hogy a tanszékvezetők számoltassák be időnkint a patronáló oktatószemélyzeti tagokat, e téren végzett munkájukról. Dékán a miniszteri referátum alapján kiemeli, hogy mindenegyes tanszékvezető professzor felelős a hozzá beosztott oktatószemélyzet eszmeipolitikai fejlődéséért. Köteles tehát ellenőrizni a hozzá beosztottak "haladását. Az eszmei-politikai fejlődés mindenegyes oktatónak kötelessége. Egyetlen egy oktató sem működhet az Egyetemen, aki eszmei-politikai szempontból állandóan nem fejlődik. Magatói értetődő, hogy mindenegyes neveléssel foglalkozó oktatónak foglalkoznia kell a marxizmusdeninizmussal, fejlődnie kell ezen a téren, az ideológiai konferendiák tekintetében az önkéntesség tehát úgy értendő, hogy a továbbképzés módjának megválasztásában nyilvánul meg az önkéntesség, de szükségszerű a továbbképzésben való részvétel. Kérem tehát az önkéntesség elvét ilyen értelemben továbbítani az oktatószemélyzeti tagok felé és a tanszékvezetők a legszigorúbban ellenőrizzék nemcsak azt, hogy a tanszékek mindenegyes tagja tényleg résztvesz-e, eljár-e konferenciákra, hanem azokon eszmeileg, politikailag fejlődnek-e? Tehát fokozott gonddal kell, hogy törődjék minden professzor a rábizott oktatókkal, ideológiai fejlődés, de szakmai fejlődés szempontjából is. A káderfejlesztésnek is megvan a határozott iránya. A káderfejlesztés azonban elsősorban nem azt jelenti, hogy lecseréljük a meg nem felelőket, hanem jelenti a meglévő jó szakembereknek állandó fejlődését ideológiai és szakmai téren. A meglévő szakemberek ideológiai és szakmai fejlődéséért a tanszékvezető professzorok felelősek a Dékán,s a Dékán a Rektor felé. Ha valaki nem mutat fejlődést, az nem való arra, hogy a fiatalságot tovább nevelje s ilyen esetekben következik be az illető káder lecserélése. A politikai-és a munkafegyelem a múlt esztendőkben kivánni valókat hagyott magaután. Kérem tehát a tanszékvezetőket, hogy a hallgatók munkafegyelmét, politikai fegyelmét a tansegédszemélyzet segítségével ellenőrizzék. A DISz. működése ellen számos kritika hangzott el nem egészen jogtalanul. A DISzt tehát működésében az oktatószemélyzet, a professzorok vezetésével a legmesszebb menően igyekezzék támogatni. A Dékán beszámolójához Greguss, Kalmár és Szőkefalvi-Nagy Béla professzorok, valamint Özalay László docens szólnak hozzá. Szalay László docens,Sőtér Istvánnak a Szabad Népben megjelent egyik cikkére hivja fel a figyelmet, amely az egyetemi élet hagyományaival kapcsolatos. Ehhez a gondolathoz kapcsolódva felveti azt a gondolatot,
