Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged
1955. december 14., II. rendes ülés
-t adjunktusok közül ketten 6 alkalommal, kilencen 5 alkalommal, stv4 a tanársegédek közül hárman 5 alkalommal, tizenegyen 4 alkalommal részesültek jutalmazásban és pl. 7 tanársegéd egyszer sem kapott prémiumot. Az tűnik ki a táblázatból, hogy Karunk oktatószemélyzetéből sokan végeztek kiemelkedő oktatómunkát és ezért sok alkalommal nyerték el egymásután a prémiumot* Az elmondottak alapján kétségtelen, hogy Karunk tudományos és fclspoktatási munkája megbízható alapokon áll, továbbfejlődése jó irányban halad és szép eredményekre jogosit. Az is bizonyos, hogy professzoraink nagy többsége jelentős, erejét meghaladó erőfeszítéseket tesz sokrétű hivatásának minél jobb ellátására. Hathatósan foglalkozik a szakmailag legkiválóbb asszisztensek kiválasztásával és további nevelésével. Ennek ellenére, különösképpen a márciusi határozatot megelőzően, még viszonylag kisszámú volt Karunkon a munkás és paraszt származású fiatal asszisztens. A tudományos és felsőoktatási káderek nevelése a vázoltakból láthatóan rendkívül felen lősségteljes, odaadást és igen sok időt kívánó komplex feladat. A Kar tanárainak jószándékát eléggé mutatja, hogy számos tanszékünkön a vezető asszisztensek, knzépkáderek körében a munkás és paraszt származásúak száma egészségesen növekszik. A Bolyai Intézetben Szendrei János, a Szerves Kémiai Intézetben Koczka Károly és a nemrégiben professzorként eltáv9zott Kiss József, a Kísérleti Fizikai Intézetben Gombay -‘-'ajos, az Ásványtani Intézetben Mezősi József ilyen kiemelkedő, nagyrészt kandidátusi fokozattal már rendelkező szakemberek, kik egyetemünkön nevelődtek. A fejlődés azonban éppen a módszeres és nagy körültekintéssel megalkotandó többéves káderfejlesz-tési terv eredményeképpen az eddiginél sokkal kedvezőbb perspektívát ad a jövőre nézve. A fiatal tanársegédek és Az aspiránsok körében a szociális összetétel lényegesen kedvezőbb,mint a korábbi években az intézetekhez került tanszemélyzetnél. Kétségtelen, hogy az u:j értelmiség nevelésének üteme az egyetemen gyorsabb lehetett volna, azonban az is biz9Pyos, hogy számos tárgyi nehézség is felmerült * X>f pl. szakmai és politikai szempontból legkiválóbb fiataljaink jelentős hányadára nagyfontosságu intézmények, vagy szervek előjogot-' formáltak s igy nem kerülhettek az intézetükhöz. Többen szovjet- aspiranturára jutottak legkiválóbb hallgatóink közül, s ezek nem tértek vissza később egyetemünkre. Az asszisztensi létszámkeret feltöltése 1949-1955 között olyan hallgatókból történt, akik az egyetemi, felvétel következtében csak kis számban foglaltak magukban munkás és parasztfiatalokát. Feltűnően kicsi az értelmiségi származásúak arányéi is Karunk asszisztensei köfít, Az elmúlt év jelentős többletnehézséget hozctt ezen a téren is. A racionalizálási hullámok több olyan fiatal, népi származású kádert sodortak el Karunkról, akik az adott pillanatban és talán még 1-2 évig valübaii ^inkább pótolhatók voltak, mint a nagyobb tapasztalattal rendelkező régebbi asszisztensek,, Ez az intézkedés nem szolgálta tehát a szociális összetétel megjavításának ügyét. A törekvés azonban határozott, Karunk tanárai többizban foglaltak állást e kérdésben és már ma is számos tanszéken megjavult a számarány. Egyes tanszékeinken 30-40 % a munkás és paraszt szár-* mazásu asszisztens s ha az értelmiségieket hozzájuk kapcsoljuk, úgy többhelyütt .a 65-70 %-ot is megközelíti e 3 réteg gyermekeinek szárr _ Nem kapcsolhatjuk azonban feltétlenül össze az osztályhelyzetet a politikai öntudattal. Egyetemünk tanári és tanszemélyzeti testületében sok pl. az olyan párttag, aki munkájában és kiállásában pél- 10 -Eng,b Mezősi dékánhelyettes. Példányszám 30. Stencilszám: 2800.
