Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1954-1955, Szeged

1954. december 14., II. rendkívüli ülés

melyik szakerő kineveztetése mellett dönt a Kar, gondoskodni kell arról, hogy az egész terület egyforma erősen adassék elő. Nem tudom, hogy egyáltalán lehet-e olyan technológust kapni, aki a kémiai technológia minden területén otthon van? Szerintem ez lehetetlenség! Szeretném errevonatkozóan Fodor professzor véleményét hallani.

Fodor professzor: Aki a kémiai technológia óriási területén mindenütt otthon van, olyant nem találunk és az már nem is technológus! Tettamanti Károlynak pl. az a célja, hogy a kémiai technológiát a maga területén, a természetes szerves anyagok feldolgozása terén, tehát nagyrészt a mezőgazdasági technológia területén a fermentáló iparokban lehetőleg exakt matematikai alapra helyezze. Alkalmazott matematikát müvei és legújabb tudományos eredményei igen jók. Ebből az következik, hogy Tettamanti munkássága nyilvánvalóan a növényi anyagfeldolgozás területére esik, a módszerek amelyeket alkalmaz, feltétlenül optimizmusra jogosítanak, és ez, az egész kémiai technológia területének a legfőbb igénye, hogy minél inkább elszakadjon az empériától és minél inkább exakt fizikai-kémiai alapokra helyezkedjék.

Ha ebből a szempontból nézzük, akkor a két jelölt közül Tettamanti Károly kinevezését kell elsősorban javasolnunk, mert úgy látjuk,hogy ez a szemlélet egy szélesebb skálát árul el mint bármilyen értékes más iparág szükebb területére vonatkozó gyakorlati praxis. Természetesen más kérdés, hogy mit kutatunk és,hogy mit oktatunk. A magam részéről szénhidrát-kémiával soha az elmúlt évig nem foglalkoztam,és azt hiszem, mégis egészen tűrhetően adom elő. Nemigen van olyan professzor, aki ne találkozott volna azzal a problémával, hogy azon a nagy tudományterületen belül amelynek ő egy kis részét műveli, aktiv képet kell adnia a hallgatóknak olyan tudomány rész ékről is, amelyekben ő maga még tevékenyen nem dolgozott. Ha a professzor koncepciója megfelelő, akkor ezt a feladatot meg tudja oldani. Másik tényező pedig, hogy az illető professzor homogénen akarja-e előadni a maga tárgyát? Erre vonatkozóan azonban már nemcsupán a jóakarat a döntő,hanem a programmok és tematikák amelyek szigorúan meghatározzák, hogy mit kell előadni és ha valamelyik professzor ettől eltér, akkor a Dékán vagy a Rektor meglehetősen határozottan érvényesítheti a maga homogénizáló szempontját, úgyhogy Kiss professzornak ezeket az aggályait nem osztom. Az általánosságot tekintve, megoldhatónak látom a problémát. A legegyszerűbb megoldás az lehetne,hogy a szerves és mezőgazdasági technológus professzor mellé beállítunk egy szervetlen technológiában járatos docenst.

Kiss professzor: Nagyon köszönöm Fodor professzor felszólalását,mert az az ut amelyet ő javasol, járhatónak látszik. Az egyetem fejlesztése során kérni fogjuk, hogy egy anorganikus, technológiai beállitottságu docenst kinevezzünk a professzor mellé.

Horváth docens: Ezek szerint egy elméleti beállítottságú ember kerülne a leggyakorlatibb kémiai tanszékre?

, o

Fodor professzor: Tettamanti szerves kémikusként indult Zemplén professzor mellett,-utána elkerült az Alkaloida-gyárba Büdszentmihályra, ahol teljesen elavult gyárat talált, amelyet ő alakított át modern üzemmé. Utána megépítette Galgócon, a jelenlegi szlovák gyógyszeripar bázisát. A galgóci Alkaloida-gyár a büdszentmihályinak egy modernebb változata. Ez tehát gyakorlati tudását eléggé igazolja,nem beszélve arról, hogy a penicillin, sztreptomicin-gyártás kidolgozása terén és egyéb téren is jelentős eredményei vannak. Jelenleg a Szerves Vegyipari Kutató Intézet igazgatója, amely folytonos üzemmel dolgozza ki egészen modern eljárással egy sereg vegyipari alapanyagunk termelését. Ezek a problémák vetették fel benne annak szükségét,hogy eltérjen az eddigi tisztán empirikus technológiai módszerektől és fo-