Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged
1953. szeptember 23., I. rendes ülés
tudás lényegesen jobb lesz - térjen rá a gyakorlati vonatkozásokra, az eddiginél nagyobb mértékben. A kémiai termodinamikából tehát a gyakorlati vonatkozásokban kellel* képet kapnunk. A szervetlen speciális előadáson olyan kevés hallgató van, hogy azokkal szinte személyes kapcsolatot tudunk tartani, úgy, hogy ott a folyamatos tanulás ellenőrzése semmi különösebb nehézséget nem okoz. Az önállóságra való nevelésre én is a szakköröket tartom a legjobbaknak, de még nem jött semmi értesités,hogy miként induljanak ezek meg, ezért nem indulhatott nálunk ezen a vonalon semmiféle kezdeményezés. Fodor professzor: Lőke elvtárssal beszélgettünk ezekről a problémákról s összegeztem azokat a. tapasztalatokat, amelyek a mi tanszékünkön eléggé jól beváltak. A szaklabor-előkészitő kapcsán mi részben az intézet tudományos munkájához kapcsoljuk a feladatokat, részben azonban éppen a termelési gyakorlatok élményeivel az ipari problémákkal való továbbfoglalkozást javasoltuk. A hallgatóságnak nem jelentéktelen százaléka vállalkozott önálló munkára, amelyekkel konkréten segíteni tudja az üzemet, amelyben dolgozott. Az önállóságra való nevelés kérdésével kapcsolatban a szerves kémia terén abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy tankönyv és jegyzet áll rendelkezésre, monográfiák készülnek, monográfiái jellegű jegyzetek is megjelentek, tehát a főkollégiummal kapcsolatban utalok arra, hogy valamelyik fejezetet a hallgatók melyik jegyzetből, vagy tankönyvből olvashatják el. A tanszékek általánosságban a visszakérdezést tartják helyes módszernek az Önállóságra való nevelés eszközeként. A magam részéről nem a visz'szakérdezést alkalmazom. Módszerem inkább az, hogy az uj probléma megoldására sarkalom a hallgatót a már meglévő ismeretek alapján, de nem kérdezem vissza az előző óra anyagát. Azonban a kérdést úgy teszem fel, hogy csak az tud felelni rá, aki az előző óra anyagának birtokában van. .A'továbbépités" szót hiányolom, mert elég szerencsétlen a " visszakérdezés" szó. Már beszéltünk arról, hogy alapgyakorlaton alkalmazzuk azt a módszert, hogy bizonyos számú alapgyakorlat eldöntése után önálló feladatok elvégzését bizzuk a hallgatóra,különösen a II.félévben, tehát amikor már bizonyos mértékű gyakorlatra tett sáért. A tapasztalat az volt, hogy az ilyen kezdeményezést lelkesen fogadták a hallgatók, ezért felvetem a kérdést,hogy nem lehetne-e minél több gyakorlaton, II. III.éves gyakorlatokon eddiginél fokozottabb mértékben alkalmazni? Teljesen egyetértek Szalay László docenssel a tudományos diákkörök nevelő szerepével kapcsolatban. Az aspiráns felvételkor Ötvös László sokkal jobban szerepelt, mint számos olyan tanársegéd,akik már több éve dolgoznak azonos profilú tanszékeken. Ez azért történhetett meg,, mert II.éves korától kezdve már szakkörben és tudományos diákkörben dolgozott. Abrahám professzor: a tudományos szakkörök munkája nagyon fontos. Intézetemben is igen eredményes, szép munkát végeztek a hallgatók. Kivánatos volna ha több hallgató kapna engedélyt, hogy résztvehessen az állattan, biológiai szakkörben. Tavaly is volt néhány kitűnő hallgató, akik nem kaptak lehetőséget arra, hogy a szakkör munkájában rés ztvegyenek. Dékán: Tavaly valóban előfordultak ezen a téren bizonyos hibák, az idén erre fokozottabb gondot kell fordítanunk és agitációt kell kifejteni a hallgatók soraiban, hogy minél többen jelentkezzenek a szakköri munkára. u Fodor professzor: Tury elvtárs merev volt ebben a kérdésben és statisztikai alapon nézte. Az alapszervek és a DI3z is kicsit túlságosan mereven fogták fel ezt a kérdést. így jószándéku emberek akik ellen semmiféle kifogás nem volt, osztályhelyzetük miatt nem kerülhettek be szakkörökbe.
