Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged

1954. április 21., VIII. rendes ülés

- 7 -amelyet örömmel üdvözöltek, de ennek sincs még egyelőre látszata. Nem vagyok arról meggyőződve, hogy a múltban a tanárképzés olyan ki­fogástalan lett volna, Éppen a tudományok fejlődése egyre nagyobb igé­nyeket támaszt az oktatás elé az egyetemen. A Központi Vezetőség ha­tározata azt a célt szolgálja, hogy amellett, hogy feltárja a múlt­beli hibákat az oktatási politikában, ezek mellett épitő javaslatokat kell tennünk, hogy hogyan kellene a jövőben jobban elvégezni ezeket a feladatokat. Egyáltalán hogyan történjék egy-egy szaktárgynak az egye­temi oktatása? Ebben.a tekintetben sem alakult ki még a programmviták formái volta miatt egy helyes álláspont. Nem folytak le ezek a viták azon a szinten, és olyan őszinteséggel, mint ahogy le kellett volna folyniok. Nemcsak az egyes elméletek tisztázatlanságáról van szó, hanem magának az illető tárgynak a mai fejlettségi fokon való tanitási mód­szeréről. Tehát a szelektálás módszere a döntő. Csaknem valamennyi természettudományban az ismeretanyag határtalan felhalmozódása követke­zett be, tehát az illető tudományág helyes szemléletét kell megtaní­tani az egyetemen. Ez szükségessé teszi azt, hogy revideáljuk a tan­anyagot nem gyors módszerekkel, mint ahogy a programmvitákban történt, hanem egy alapos szakmai vitának kell tisztáznia, hogy hogyan is le­het és kell az adott hazai tapasztalatok és a szovjet tapasztalatok alapján jól tanitani egy tárgyat, főleg a módszert kell figyelembeven­ni. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy minden egyes szaktárgynál szüksé­ges lenne az 5 éves képzés. Biztos, hogy van olyan tárgy ahol szüksé­ges, de a múltban hatalmasra duzzasztott egyes egyetemeket és van olyan egyetem, ahol egyetlen-egy szakprofesszor van, a többi mind docens*Te­­hát tény az, hogy vannak olyan egyetemek, amelyeken nem volt megalapoz­va a felsőoktatás. A Szegedi Egyetem ez alól kivétel. Azonban még sem reális az, hogy figyelembe nem véve az arra rátermett embereket, min­den áron, sokszor akaratuk ellenére is szakembereket próbáltunk belő­lük nevelni. Ez volt az az alapvető hiba, amelyre a Központi Vezetőség határozata világosan rámutatott. Képtelenség, hogy Szegeden 120, or­szágosan pedig 300 emberből kellett biológus tanárt nevelni. Ennyi hallgatóból nyilván nem is Miét annyi tehetséges és alkalmas a tanári pályára. Ezekkel a középiskolák feltöltődtek, ilyen rossz vagy gyenge képességű tanárokkal és ezek most hosszú időn keresztül ottmaradnak. A diplomaszerzéssel módot nyújtunk egy sereg oda nem való elemnek és ezzel elzárjuk az útját az idén az egyetemre kerülő tehetséges emberek­nek. Az ország erőforrásait ma reálisabban kell figyelembevenni. Ha egy évvel tovább képezzük az embereket, akkor ez olyan megterhelést jelent a népgazdaságnak, mintha az első évre megint nagy létszámra iskoláznánk be. Más kérdés ha összemérjük azt a gazdasági terhet, amely cca 20-os növekedést jelent, ezzel szemben igaz, hogy nem 20 %~ al jobb tanárokat fogunk kapni, hanem lényegesen magasabb %-kal ka­punk jobbakat, mert az utolsó év olyan időszakban következik be, ami­kor a legnagyobb haszna van annak, ha már bizonyos tudásra még egy évet adunk rá. Tehát megfelelő szelekció árán, de ötéves legyen a ta­nárképzés . Diplomát pedig ne adjunk ha nem méltó rá a hallgató,csak azért, mert eljutott a 4 évig. Az ötéves tanárképzésnek tehát páro­sulnia kell, éppen gazdasági érdekekből még az eddiginél is szigorúbb szelekcióval a felvételnél és azoknál akiknél meg vagyunk győződve arról, hogy az illető pályára nem alkalmas, ha nem I. éves is az il­lető. Természetesen mérlegelni kell az emberek fejlődő-képességét és a bennük rejlő tehetséget, tehát nem szabad mechanikusan szelektál­ni. Egyes egyetemeken valóban túlzásba ment a szakosítás. Ezenkívül túl korai szakosítás is jellemezte eddigi oktatási rendszerünket. A hallgatónak akkor kellett elhatároznia magát egy-egy szakterület mű­velésére, amikor még arra sem a szakmai tudása, sem az emberi ráter­­mettségi foka alkalmassá nem tette. II. éves korban erre még nem al­kalmas a hallgató. Az oktatási reform keresztülvittte, hogy ez a vá­lasztás pl. vegyészeknél a IV. évben történjék. Nagyon helyes,hogy ezt a túlzott szakosítást amely ugyanúgy jellemezte a középiskolá­kat is, bizonyos mértékben a Központi Vezetőség határozata korlátoz-

Next

/
Thumbnails
Contents