Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged
1954. február 10., III. rendkívüli ülés
maradandó jellegű alkotás volt a kötött tanul ,ányi programra 'intézménye, ami mind azóta jól bevált. Az intézkedéssel a professzorok mór kezdettől fogva egyetértettek, Így Karunkban is a kötött tanulmányi progronraal szemben soha egyetlen ellenkező vélemény sem hangzott el. Persze az oktatás torhei megnövekedtek, de kormányzatunk a terhek viseléséhez jelentős segítsd et nyújtott az asszisztencia létszámának nagymértékű felemelésével. Iálndamellott a negnövokedett oktatásbeli terhelc főleg a reform első éveiben súlyosak voltak s részben még ma is érezhetők» SB itt-ott as intésétvezetok jelentésében is kifejezésre jut mint a kutatómunkát gátié tényező. A javuló tendencia főleg a folyó tanévtől kezdődően kétségtelen, s remélhetjük, hqg y ilyen természetű nehézségek a jövőben már nem fognak fennforogni. Mindamellett a közeljövőben nagyobb mértékű javulásra csak akkor ezámithatunk, ha a most előkészületben levő reform -- bár a kötött tanulmányi programúi intézményének fenntartása mellett — a kötelező előadások számát s részben azoknak heti ät aszárnát lényegesen csökkenteni fogja» Ez annál inkább szükséges, hogy ez által jobb lehetőség nyílják speciális kollégiumok tartására, amelyek -- sajnálattal kell megállapítani — egyetemi életünkből szinte kivesztek» Karunkon e tekintetben megindult a javuló tendencia, mert ez évben már négy professzor, mégpedig Bartucz Lajos, Greguss Pál, Kalmár László, Szőkefalvi-ííagy Bála professzorok tart „r. x speciális 'kell' ct, nagyon is kívánatos az ezirányu további fejlődés. Mind ennek, mind a nagyobb kutatási lehetőségeknek egyik előfeltétele a jé tudományos képesítésű asszisztens káderek számának növelése, hogy azok a kötelező előadásokban való nagyobb részvétel által t a professzorok és docensek oktatá »bell terheit. Minx az intézetek áz elmúlt években nagy mértékben felemelt asszisztenciakeretit kénytelenek voltak hirtelen kitölteni, azért szUksdgképen alkalmazást nyertek olyanok is, aki nek tudományos értéke nem elegendő. Erre nézve nem rendelkezem adatokkal, de a Bolyai Intézet helyzetéből kiindulva, ahol valóban kénytelenek voltunk alkalmazni néhány gyengébb tudó,: ■ lyos kép01 .égü, de vv;;nevezett "jő oktató" kádert, arra kell következtetnem, hogy hasonló a többi intézetnél is előfordult. Nem kell mondani, ho y a gyenge tudományos kvalitásunk az egyetem szolgálatában oktatási célokra sem jól használhatók. Minthogy jelenleg nem várható az asszisztencia-keret újabb növelése, azért az intézeteknek jó alkalom kínálkozik az odanemvaléknak az újonnan végző hallgatóságból kiválogatott alkalmasabb káderekkel való leváltásához, ami azonban gyümölcsét persze dsak évek múlva hozhatja meg. A kutatómunkát gátló körülményként szóra érdemes az elmúlt években gyakran igen hosozura nyúlt kari tanácsülések kérdése, amelyek Kar tagjait túlságosan kifárasztották. Sz Karunkban speciális tünet volt, mórt például a budapesti tervezettudományi kar tanácsülései lényegesen rövidebbek szoktak lenni. Az utóbbi tanévben e körül határozott javulás állt be. Említést kell tennem arról, hogy Karunknak három professzora, Bartucz Lajos, Budó Ágoston 03 Gerecs Árpád professzorok tartósan, mégpedig már mintegy négy éve. kettős elfoglaltsággal vannak terhelve, amelyben főleg az súlyos, hogy második elfoglaltságuk budapesti, arai 3ürü utazásukat kívánja. Lehetetlen, hogy ez az életkörülményünk ne befolyásolja hátrányosan kutatómunkájukat, arai ezért Karunknak Í3 fontos kérdése. Vájjon nem volna-e helyes, ha velük egyetértésben Karunk Dékánja és Egyetemiünk Rektora kezükbe vennék a kérdést annak érdekében, hogy második elfoglaltságuk megszánjön vagy legalábbis kevesebb utazással lebonyolítható legyen.
