Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged
1954. január 20., V. rendes ülés
4. sz. melléklet a. .jegyzőkönyv 42. pont .iához. A kiváló hallgatókkal való foglalkozás módszereiről.. Bár az elmúlt tanéveket általában főleg a gyenge tanulmányi élőmenetelU hallgatók támogatása, a lemorzsolódás elleni küzdelem jellemezte, amelynek során az intézetek tenszemályzétének^jelentős munkája a lemaradó hallgatók felkarolásában állt, nem állíthatjuk, hogy az élenjáró, kiváló hallgatók magukra voltak hagyva. Ez kitűnik, pl.abból, hogy az elmúlt tanévben a kiváló hallgatók tudományos diákkörökbe való tömörítésekor karunkon már több kitűnő szakkör működött és az ezekben dolgozó, valamint a többi kiváló hallgatókból létesített diákkörök országos viszonylatban is említésre méltó szop munkát végeztek]'a jutalmazási keret szűknek bizonyult az elmúlt tanév során. Ezeket az eredményeket nyilvánvalóan nem lehetett volna elérni, ha a Karon a kiváló hallgatók foglalkoztatásának nem lettek volna aZ elmúlt évekből származó és az elmúlt évek tapasztalataiból táplálkozó mély gyökerei. Akiváló hallgatók foglalkoztatásának problémája darunkat mindig a legközelebbről érdekelte, melyet egyfelől a Kari tanácsüléseken a diákkörök munkájáról több alkalommal folytatott termékeny viták, másfelől a hallgatók szép eredményei is tanúsítanak. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a kiváló hallgatók foglalkoztatása terén már minden rendben van nálunk, hogy ezzel a problémával már nem érdemes foglalkozni. Ellenkezőleg: a tudományos diákköri munkák kiszélesítése,^ezekbe a munkákba a felfejlődő^nagyobb létszámú évfolyamok nagyobb számú kiváló hallgatóinak a bevonása^— a kezdeti sikerek állandósítása — a szervezési keretek többé-kévésbbé állandósult formában való kialakulása után — most már egyre inkább időszerűvé teszi a foglalkozás módszereinek megvitatását, Ez olyan kérdés, amely ebben a formájában még alig merült fel a módszertani irodalomban, a hallgatók tudományos munkáival foglalkozó cikkek általában csak érintik ezt a problémát. A kiváló hallgatók foglalkoztatásának kérdését igen sokrétűnek tartom, ezért a következőkben osak a feltehetőleg legfontosabbakkal foglalkozom. " N Aligha vitatható, hogyha kiváló hallgatókkal való foglalkozásnak elsősorban a tudományos diákkörökön, szakkörökön belül kell történnie és olymódon, hogy a hallgatókat az intézetben folyó kutatómunkába vonjuk be*, A hallgatók számára megoldandó feladatoknak ti*.. rendszerint aránylag kis tudományos területet kell felölelniük, hogy módjukban legyen az egyes kérdések, kidolgozásában elmélyedni, hogy behatolhassanak a részletekbe..."2). Ez a-helyeselhető szempont még mindig nem valósul meg teljes mértékben a mi diákköreink témáinál, Másfelől felmerül a szempont, hog^r legyen a foglalkoztatás széleskörű (pl. a földtani Tanszék munkájának a legutóbbi kari tanácsülésen való ismertetése alkalmával a Kari Módszertani Bizottság részéről kifogásként merült fel a hallgatók egyoldalú foglalkoztatása a tudományos munkában), magük a hallgatók is ilyen foglalkoztatást igényelnek (pl. a szerves Kémiai Diákkörben egyes hallgatók úgy gondolják, hogv a kiindulási anyagok nagymennyiségű előállítása helyett nekik "komolyabb" munkával kellene foglalkoznio^. A széleskörű 'foglalkoztat ás igénye és az a szempont, hogy a munkák az intézetek kutatásaival álljanak szoros kapcsolatban, bizonyos mértékig ellentmondásban állanak, hiszen intézeteink kutatásai nem annyira szertaágazók, hogy akár 20 hallgató számára nagyobb igényedet jelentő külön témákat tudnának adni anélkül, hogy ne markolnának többet, mint amennyit meg lehet fogni. Véleményem szerint elsősorban
