Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1953-1954, Szeged
1954. január 20., V. rendes ülés
- 2 -azbeleven kutatómunkába való békapcsolás a fontos és a széleskörű^ foglalkoztatás rovására ezt a módszert kellene követnünk. A kutatómunka során felmerülő’sokszor fáradságos alap anyagkéss ités, sorozatmérések, stb. az eredmény kialakításában fontos "durva tudományos" munkához tartozik, amint Pavlov ezt a munkát nevezi és a hallgatók e munkák során igen sokat tanulhatnak.. Termés seit esen gondoskodni kell arról, hogy a szükséges perspektívájuk meglegyen és lássak,hogyan illeszkedik ez a részletmunka az egész kút at aa 1t f 0 ly úja&t b a » orká1 v al Bárkinkább1:sz‘ervezési kérdés,-''de röviden felhozom', Ííögy egyes intézetek mellett működő diákkörök létszámát nagyobbra méretezte a Szervező Iroda,(természetesen au intézeti javaslatok alapján)'mint amekkora létszám mellett a sikeres munka biztosítható. így pl. a^ Fizikai Kémiai Diákkör 28-as létszáma túlzottnak bizonyult,^a reális létszámnak 20-^nál kevesebbnek kellene lennie. Ezt a kérdést a második félév kezdetén még kell oldanunk. Az eddigi tapasztalatok azt mutatták , hogy-a kiváló hallgatókkal való foglalkozás sikere elválaszthatatlan"attól, hogy a foglalkozást olyan előadó vezesse (elsősorban tapasztalt professzoraink, tapasztaltabb asszisztenseink), aki maga is kutatómunkával foglalkozik. "A vezető személyes példáját^nem pótolhatja semmiféle tanács, sugal~ mazás, stb... az” előadó példája a legerősebb tényező abban a törekvésünkben, hogy a. hallgatókban kifejlesszük a kutatás ^ szeret étét” - mondja A.Sz.Cseravany^^. Ez azt jelenti, hogy a kiváló hallgatókkal való foglalkozásnak nem nagy csoportokkal való foglalkozásnak kell lennie, hanem- ki síé tsz ámu csoportokat (2-3 hallgató) kivonatos alakítani egy-egy téma feldolgozására, ahogyan ez az eddigi gyakorlatban történt is. Ezek^a kis csoportok időnként a vitaüléseken beszámolnak egymásnak a munkáról. Mind a közvetlen irányításkor, mind a beszámolók egy. ( .... egy probléma., matematikai t árgyalása szalmával nyilván tapasztalatlansagból a diákélőadó, - különben igen kiválóan dolgozók hallgató - a kérdést matematikai problémaként fogta fel, a probléma tartalma elsikkadt. Ilyenekre fel kell hívnunk a figyelmet. A kiváló hallgatókkal való foglalkozás túlzott formája komoly veszélyt jelenthetitek^. Ka túlzott mértékben foglalkoztatjuk a hallgatókat tudományos murikéval, vagy nagyon korán vonjuk be őket ilyen munkába, fellép a túlzott specializálódás veszélye. Egyfelől "helytelen volna, ha azt vá.fnck, hogy a hallgatók mér akkor kezdjenek ' vonzódni a tudományos problémák iránt, amikor mégcfej sem fogták az önálló’munka jelentőségét"3) .^Másfelől helytelen volna* ha mégis rávennék őket tudományos munkába való bekapcsolódásba. Az elmúlt kari tanácsülésen hangoztatta Foddr Gábor professzor, hogy baj származik abból, ha a tapasztalatlan fiatalok kellő kritika nélkül rászabadulnak a tudományra, bár mégoly kis területre is. Ez részint azt jelenti, hogy első-, másodéves hallgatók alogha jönnek számításba, részint hogy harmad-^ negyedéves hallgatóknál is óvatosan kell eljárni a foglalkoztatáskor. Ez^a körülmény a módszer szempontjából arra hívja fel fi figyelmet, hogy állandóén ébrentartsük hallgatóinkban: a legkisebb részletprobléma, a leglezártabbnak.látszó kérdés alapos és méiye'nszántó tárgyalása is mennyi egyéb kérdés komoly ismeretét tételezi .Leu (fi* ^segédtudományokét). Bázel megakadályozha^uk sok-hallgató elsikkadását, akik különben az alaptudományokat elhanyagolnák, Felmerül a kérdés, hogy mi történjék akkor a komoly érdeklődést mutató kiváló első-, másodéves hallgatókkal? Természetesen helytelen lenne, ha velük semmit sem törődnénk, őket azonban elsősorban az alaptárgyak elmélyítésére ösztönözzük, adjunk tanácsokat számokra ilyen
