Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged

1953. május 20., IX. rendes ülés

hogy tudomása legyen a FOM.-nak arról a jelenségről,hogy az egyes ku­tatók kezdenek húzódozni az egyetemi oktatástól. Koch professzor: Kalmár professzor véleményéhez csatlakozik. Fodor professzor: Egyetért Rédei professzornak azzal a megállapításával, hogy a jelentés utolsó szakasza nagyon pesszimista hangú. Véleménye sze- _ rint a jelentés tartalmát kell a FŐM. tudómására hozni,azt ami mint kultúrpolitikai kérdés vetődik fel,hogy fiatal kutatók nem becsülik annyi­ra az egyetemi katedrát,hogy érte otthagyják a kutató munkát. Részben az említetteket a Budapesthez való görcsös ragaszkodás is befolyásolja. Mindenesétre örvendetes,hogy a Minisztérium is egyetért álláspontunkkal. Ábrahám professzor jelentésének fogalmazása nem túl politikus,ebből a jelentésből könnyen az a kép alakulhat ki,mintha az egész biológiai ok­tatás volna veszélyben. Dékán bejelenti,hogy a Miniszterelnökség egyik kiküldöttje abból a cél­ból kereste fel, hogy az 1950-51-52-ban végzett legjobb hallgatók ne­vét ' me gkaphassa.Ezt a névsort összeállította és rövid' jellemzést is a­­dott hozzá. Kéri a jelenlévőket, hogy esetleges megjegyzéseiket vezes­sék rá a feljegyzésre. 104. Dékán: Meg kell emlitenie,hogy a május 19.-éré összehívott vizsgáztatói értekezlet iránt igen nagy részvétlenség mutatkozott. Szőkefalvi professzor: Hivatkozik a Dékánhoz ebben a tárgyban benyúj­tott jelentésére, amely közli, hogy miért maradt el az értekezletről a Bolyai Intézet. Felveti a kérdést nem lenne-e helyes minden ülésre külön meghivót küldeni és nem az utolsó nap, hanem napokkal előbb ér­tesíteni az érdekelteket? Akkor ilyen feledékenységekből nem aaármazhat lemaradás, s a tanszék tud gazdálkodni az idejével,hogy ne legyen egy­szerre esetleg több elfoglaltsága is. Sajnálkozását fejezi ki a távol- * maradás miatt, ami egyáltalán nem volt célzatos. Fodor professzor: Szőkefalvi professzor szavaira reflektálva közli, hogy a meghivás azért volt olyan későn,mert az ankét megtartására szom­baton telefonon kapott megbízást. Kétségtelenül sajnálatos,hogy ezt csak hétfőn lehetett kiadni a Rektori hivatal Oktatási Osztályának. Azonban a dékánhelyettes, is hibát követett el, mert ilyen kérdést sze­mélyre szólóan kell kiadni. A jövőben ha meghivót adunk ki, tüntessük fel? hogy miről és ki fog beszélni.Ha látták volna a körözvényen,hogy miről lesz szó, nemigen maradt volna távol senki. A körözvényes meghi­vás azonban nem megfelelő. A jövőre nézve kéri,hogy fontos kérdések esetén személyre szóló meghivót kapjon mindenki az érdekeltek közül, f . v Ami az értekezletnek a tárgyát illeti,arról volt szó,hogy Karunkon és egyáltalán a Bölcsész- és Természettudományi Karon túlzottan nagy az emelkedése a jeles és kitűnő diákok számának, országos viszonylatban. Ez nem azt jelenti,hogy bárki is kétségbe vonná az eredmények realitá-“ sát, hanem azt, hogy nekünk magunknak kell határozottabban értékelni. Ne egyetlen statisztikai számadattal igyekezzünk kifejezni a jobb ered­ményeket. Vigyázni kell arra, hogy az anyagnak a megértését a memorizá­ló tudással szemben előnyben részesítsük. Nem az volt a célja az érte­kezletnek, hogy most úgy osztályozzunk amelyből a hallgatók azt a té­ves következtetést vonhatnánk le, hogy most kezdődik a szigor és emelik a lécet, hanem az, hogyha egy hallgatónak aki helytelen értékelés foly­tán eddig jelest kapott és most jót kap, meg kell magyarázni,hogy egész évi munkája, felmutatott tudása nem teszi őt többre érdemessé. Az érte­kezleten kialakult vitából megállapítottuk, hogy a vizsgák sikeréért többet kell tenni, de a vizsgák realitásáért még többet.- 2 -

Next

/
Thumbnails
Contents