Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged
1953. május 20., IX. rendes ülés
hogy tudomása legyen a FOM.-nak arról a jelenségről,hogy az egyes kutatók kezdenek húzódozni az egyetemi oktatástól. Koch professzor: Kalmár professzor véleményéhez csatlakozik. Fodor professzor: Egyetért Rédei professzornak azzal a megállapításával, hogy a jelentés utolsó szakasza nagyon pesszimista hangú. Véleménye sze- _ rint a jelentés tartalmát kell a FŐM. tudómására hozni,azt ami mint kultúrpolitikai kérdés vetődik fel,hogy fiatal kutatók nem becsülik annyira az egyetemi katedrát,hogy érte otthagyják a kutató munkát. Részben az említetteket a Budapesthez való görcsös ragaszkodás is befolyásolja. Mindenesétre örvendetes,hogy a Minisztérium is egyetért álláspontunkkal. Ábrahám professzor jelentésének fogalmazása nem túl politikus,ebből a jelentésből könnyen az a kép alakulhat ki,mintha az egész biológiai oktatás volna veszélyben. Dékán bejelenti,hogy a Miniszterelnökség egyik kiküldöttje abból a célból kereste fel, hogy az 1950-51-52-ban végzett legjobb hallgatók nevét ' me gkaphassa.Ezt a névsort összeállította és rövid' jellemzést is adott hozzá. Kéri a jelenlévőket, hogy esetleges megjegyzéseiket vezessék rá a feljegyzésre. 104. Dékán: Meg kell emlitenie,hogy a május 19.-éré összehívott vizsgáztatói értekezlet iránt igen nagy részvétlenség mutatkozott. Szőkefalvi professzor: Hivatkozik a Dékánhoz ebben a tárgyban benyújtott jelentésére, amely közli, hogy miért maradt el az értekezletről a Bolyai Intézet. Felveti a kérdést nem lenne-e helyes minden ülésre külön meghivót küldeni és nem az utolsó nap, hanem napokkal előbb értesíteni az érdekelteket? Akkor ilyen feledékenységekből nem aaármazhat lemaradás, s a tanszék tud gazdálkodni az idejével,hogy ne legyen egyszerre esetleg több elfoglaltsága is. Sajnálkozását fejezi ki a távol- * maradás miatt, ami egyáltalán nem volt célzatos. Fodor professzor: Szőkefalvi professzor szavaira reflektálva közli, hogy a meghivás azért volt olyan későn,mert az ankét megtartására szombaton telefonon kapott megbízást. Kétségtelenül sajnálatos,hogy ezt csak hétfőn lehetett kiadni a Rektori hivatal Oktatási Osztályának. Azonban a dékánhelyettes, is hibát követett el, mert ilyen kérdést személyre szólóan kell kiadni. A jövőben ha meghivót adunk ki, tüntessük fel? hogy miről és ki fog beszélni.Ha látták volna a körözvényen,hogy miről lesz szó, nemigen maradt volna távol senki. A körözvényes meghivás azonban nem megfelelő. A jövőre nézve kéri,hogy fontos kérdések esetén személyre szóló meghivót kapjon mindenki az érdekeltek közül, f . v Ami az értekezletnek a tárgyát illeti,arról volt szó,hogy Karunkon és egyáltalán a Bölcsész- és Természettudományi Karon túlzottan nagy az emelkedése a jeles és kitűnő diákok számának, országos viszonylatban. Ez nem azt jelenti,hogy bárki is kétségbe vonná az eredmények realitá-“ sát, hanem azt, hogy nekünk magunknak kell határozottabban értékelni. Ne egyetlen statisztikai számadattal igyekezzünk kifejezni a jobb eredményeket. Vigyázni kell arra, hogy az anyagnak a megértését a memorizáló tudással szemben előnyben részesítsük. Nem az volt a célja az értekezletnek, hogy most úgy osztályozzunk amelyből a hallgatók azt a téves következtetést vonhatnánk le, hogy most kezdődik a szigor és emelik a lécet, hanem az, hogyha egy hallgatónak aki helytelen értékelés folytán eddig jelest kapott és most jót kap, meg kell magyarázni,hogy egész évi munkája, felmutatott tudása nem teszi őt többre érdemessé. Az értekezleten kialakult vitából megállapítottuk, hogy a vizsgák sikeréért többet kell tenni, de a vizsgák realitásáért még többet.- 2 -