Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged

1953. március 18., VII. rendes ülés

- 8 -mányi munkájának az, hogy megértik és meg is szeretik a tárgyat amit tanulnak. Az sem közömbös, hogy milyen kapcsolatuk van az előadóval*

Fel kellett volna vetni a legalapvetőbb kérdéseket is. Milyen a hallgatók öntudata, mennyire szeretik hazájukat, népüket, a Pártot. Tudják-e,hogy miért tanulnak? Az elméleti és gyakorlati munkán belül,de az egyéni foglalkozáson belül is igen nagy lehetőség van arra, hogy az előadó ebben az irányban is nevelje a hallgatókat. Hallgatóink nagy része munkás, paraszt származású, akiknél ez a politikai öntudat a legszélesebb alapja, hogy előrehaladjanak és megértsék, miért tanuljanak, s akkor a nehézségeket könnyebben küzdik le. Ízt az alapot mindenütt fel lehet használni a munkában. A vizsgálat kiszélesítésénél ezt a problémát tovább kell vinni és alapvetően rel fog merülni a tanszemélyzetnek, segédszemélyzetnek politikai tudása,ideológiai fejlettsége. Javasolja, hogy amikor intézet megtárgyalásra keiül a kérdés, feltétlenül terjeszkedjenek ki erre is.

Dékán: Egyetért a Pártbizottság képviselőjének véleményével és bejelenti, hogy

az intézeti megvitatásról a legközelebbi kari tanácsülésen a Bolyai In* tézet be fog számolni.

Kalmár professzor: Hálásan megköszöni a Módszertani Bizottságnak szakmai szempontból is meglepően tökéletes vizsgálódását és a sok gyakorlati tanácsot. ígéri, hogy az intézeti értekezleten ezeket hasznosítani fogja« Egyetért Székely Lajos elvtárssal és az intézeti értekezleten részletesen rá fog térni arra, hogy a segédszemélyzetnek nagyon fontos szerepe van a hallgatók politikai öntudatának fejlesztésével. Ami a kritikát illeti, teljes mértékben elfogadja a bizottság és a lektor kri’ tikáját abban is, hogy ő egy előző kritikát vett túlságosan figyelembe,, hiba az, hogy belement abba. hogy az idén s ezekben az években alkalmazzon uj módszert az oktatásban, amikor a hallgatókra való tekintettel ez nem alkalmas* Ezt későbbre kellett volna halasztani. Ha meg volt győződve arról, hogy a régi oktatási módszere bevált, annál kellett volna maradnia, abból kellett volna kiindulni. Kéri, hogy a Kar hivja fel a Minisztérium figyelmét, ne tekintsék azt tanszéki autonómiára való törekvésnek ha egy tanszék a bevált módszerét akarja követni. A Grebencsa- Novoszélöv tankönyv azért nehéz, mert lényegesen elvontabb gondolkodást igényel. A másik hiba,amit el kell ismerni, hogy elfogadtuk a budapestiek javaslatát, hogy egyetemi módszerrel tanítsuk meg a hiányos középiskolai matematikai ismeretekkel biró hallgatókat a középiskolai anyagra* Ez nem vált be.

Kér a Kartól felterjesztést a FŐM.-hoz, hogy a gyenge előképzettségüek részére külön előadás és gyakorlat legyen tartható középiskolás módszerrel, a középiskolai matematikai anyagból, hogy igy ezek a hallgatók legalább egy éven belül felzárkózhassanak a többiekhez. Másik hiba, hogy a hallgatók nem értik meg a folyamatos tanulás fontosságát. Ebben a félévben javulás mutatkozik. Azonban, az is szerepet játszott itt, hogy sok hallgató elbukott a félévi vizsgákon. Tárgyi tévedésnek tartja azt, hogy a vegyészek matematikai oktatását teljesen kikapcsolta referátumából a bizottság, pedig ezeket a gyakorlatokat is az intézet tartja. A túlterhelés kérdéséhez hozzáfűzi: Nem várta volna,hogy papiron mérik a túlterhelés kérdését. A gyakorlatvezetőknél az előadásokra való bejárást is figyelembe kell venni, amivel óraszámuk is felnövekszik.

Tehát igenis van túlterhelés a Bolyai Intézet tanszemélyzeténél,ezért kéri a jelentés kijavitását.

Dékán: Nem járul hozzá és teljességgel lehetetlen, hogy módszertani hibák tekintetében ilyen kérések merüljenek fel a bizottság jelentése