Szegedi Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi Kar tanácsülései, 1950-1951, Szeged

1951. január 8., III. rendkívüli ülés

- 3 -Dékán ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy az elnöki előterjesztések során javasolja,hogy a Kar küldjön ki bizottságot az intézetek tematikájának megvizsgálására.

Rédei professzor általában helyesnek tartja a reformot. Évtizedekig vajúdott a kérdés,hogy az egyetemen tudósképzés vagy tanárképzés follyék, de a megoldás felé egy lépés üem történt. Úgy érzi,hogy a reform jól oldotta meg a kérdést s hogy a tudósképzés nem fog semmi hátrányt sem szenvedni a kétesértékü tanszabadságról a kötött tanmenetre való áttéréssel.Mégis úgy gondolja,hogy a Minisztériumot kérni kell, hogy minden szükséges eszközzel támogassa a speciális előadások ügyét. Hibásnak tartja,hogy az első évfolyamban az algebra és számelmélet részére csupán 1-1 félévi 3*1 órás előadás van rendszeresitve. hz az előadás a kevésnél is kevesebb.Csak hajszolt ütemben lehet az anyagot előadni, a nélkül, hogy a hallgatók kellően megértenék. A második évfolyamban sem algebrai,sem számelméleti előadás nincs, hanem újra csak a harmadévben,mire a hallgatóság az I.évfolyamban tanultakat a közbenső évben a kellő gyakorlat hiánya folytán elfelejtette. Egészen méltatlan ez a mostoha bánásmód az algebrával és számelmélettel szemben. Mindkettő a legforradalmibb fejlődésen ment át az utolsó évtizedekben.Javasolja mint a minimumot,hogy a bevezető algebrai előadás két féléven át heti 2*1 órában legyen, a bevezető számelmélet kerüljön át a második évfolyamra és ennek is kívánatos volna a hasonló óraszám,mint az algebrának.Kéri, hogy átmeneti intézkedésként a jelenlegi I.évesek is heti 1 óra algebraszámelmélet előadásban részesüljenek.

Kalmár professzor szerint a-refepa-épiéei kétségtelen,hogy a reform óriási haladást jelent a multévihez képest abból a szempontból,hogy sokkal jobban szolgálja dolgozó népünk igényeit és megszünteti a reform a múlt látszat-diplomáit. Ebből a szempontbél nagyon örvendetes a reform.

A természettudományi karok tanárképzése általában jól szolgálja a középiskolai tanitás igényeit; azonban éppen matematikából inkább a t*áÓ8képzés szempontjait szolgálja. Természetesen a tudósképzés szempontjából nagyon előnyös,hogy már kezdetben megkaptak olyan előadásokat,amelyek a leendő aspiránsoknak megkönnyitik a tudományos irodalom tanulmányozását hátrányos azonban ezeket a tanárjelöltek tömegeire ráerőszakolni. E tekintetben csatlakozik Rédei professzor javaslatához és az ő érvett egészíti ki,hogy az algebra nemcsak forradalmi átalakulásban levő ága a matematikának, hanem átalakulása abban az irányban megy,hogy mind szélesebb körben alkalmazzák a gyakorlati életben. Alkalmazásai természetesen már régebben is voltak, hiszen fizikusnak,kémikusnak,sőt néha a biológusnak is kell egyenletet megoldania,ez pedig már algebra. Újabban azonban az elméleti fizikában olyan ágait is alkalmazzák az algebrának, amelyekről régebben úgy látszott,hogy semmi gyakorlati, alkalmazása nem lesz,pl.a csoportelmélet^. Ezenkívül olyan fejlődőben levő tudományról van szó,amelynek a középiskolai oktatással nagyon sok kapcsolata van.

Elég rámutatni arra,hogy a középiskolai matematikát algebra néven/ szokták emlegetni. Hibának kell tehát tekintenünk,hogy ennek a fontos tárgynak a bevezető előadása csak egy féléves. Ez egyúttal a hallgatók túlterhelését eredményezi,mert a hallgatok nem tudják megemészteni ag-anyaget» a rövid időre összezsúfolt nagy anyagot. Ezenkivül rámutatott arra, hogy a reform szerint az első félévi bevezető algebra után csak a 4-ik évben van újra algebra, igy nem is, -mint Rédei professzor említette,egy, hanem 2 1/2 évi feljfcJdési idő áll a hallgató rendelkezésére.A fel-