Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi kar tanácsülései, 1942-1943, Kolozsvár

1942. november 19. III. rendes ülése

föl

13. »Die ornithologischen Eigenheiten des »Belső tó« von Tihany« c. kis tanulmányában az érdekes »vöcsök-tón« a különböző buvármadarak települési viszonyait beszéli meg és egyúttal felsorolja a tón költő különféle kacsa, sirály, szárcsa, vöcsök, stb. helyi és biocoenotíkai viszonyait, valamint azt a madárvilágot, melynek a belső-tó és közvetlen környéke érdekterülete.

14. »A fehér gólya fészkelési viszonyai és ökologai sajátságai a Balaton vidékén« szintén értékes tanulmány, melyben részben saját tapasztalatainak, részben pedig kiterjedt levelezésének segítségével a balatonkörnyéki fészkeléseket beszéli meg. Nedvesebb vidékeken gazdagabb, szárazabb mezőgazdasági területen szegényesebb gólyatelepülést talált s mivel e két ellentétes élettérben meg tud élni a gólya, ezért azt a Balatonkörnyék vezérállatának tekinti. Általán megbeszéli a gólya viszonyát életteréhez és azt állapítja meg, hogy minden olyan terület megfelelő számára, ahol környezetéből élesen kiválik. (Pl. a sivatag is? Én ezt helyesen úgy fogalmaztam volna: Minden olyan alacsony növényzetű terület alkalmas élettér számára, melyben nagy szárnyával könnyen le tud szállni, vagy amelyből szárnyra tud kelni.) Leírja fészkelési és költési viszonyait s ismételten beszél plaszticitásáról, melyen a táplálékszerzésben megmutatkozó alkalmazkodó készséget ért.

15. «Zur Erklärung und Wertung einiger biosoziologischer Begriffe in der Ornithologie« ■ A különböző biosociologiai fogalmaknak a madarakra és a madáréletre való alkalmazását kísérli meg, noha világosan látja, hogy ilyen kísérlet a madár mozgékonysága miatt nagy nehézségekbe ütközik. Madárbiotopok, biochorok biocoenosisok, fő- és albiotopek fogalmával bajlódik. Újdonság az állat érdekterének fogalma. Értékes megállapítása a növényzetnek a madarakra és megtelepülésükre gyakorolt befolyása, továbbá az a megállapítása, hogy a madár az életközösség labilis tagja, mert mozgékonyságánál fogva hatása nagy területen oszlik meg, más biochorokba is benyomul.

— 6 —

Összefoglalólag. Dr. Homonnay Nándor munkásságáról a következőket mondhatom: Kérvényező lelkes természetjáró, a madárvilág kitűnő ismerője, nagyon jó észlelő, kitartó és széleskörű munkák keresztülvitelére képes ember s a közönséges faunista kutatón túl emelkedett elvi szempontok szemszögéből nézi kutatómunkásságát, sőt kérdéseket tesz föl magának, azok érdekében végez természeti megfigyeléseket.

Nagy kár, hogy nincs megáldva megfelelő közlőkészséggel és az íróasztal mellett is elkerülhetetlenül szükséges világoslátással. Mondatai sok helyen pongyolák. Ez a kisebbik baj volna, nagyobbik bajuk az imitt-amott nyilvánuló érthetetlenségük vagy pedig annyira nehéz fogalmazásuk, hogy a szerző mondanivalóját a dologhoz értő ember is többszöri olvasással tudja kihámozni. Élményeit összezavarja a tényekkel, elvont összesítő fogalmakat az összetevő ténybeli részekkel. írásaiban nem átfogóan következetes, nincs egyik állításánál kellő tekintettel máshol tett kijelentéseire. Bizonyos fogalmak alkalmazásában, illetőleg átvitelében erőszakoltan jár el.

Messzi vezetne a dolgozataiban olvasáskor megjegyzett apróbb kifogásokat részletezni. Az érdeklődő igen tisztelt kari tag azokat a dolgozatokba való betekintéssel széljegyzetekként megtalálhatja. Itt csak egy pár általánosabb kérdésre akarok rátérni. Több dolgozatában ismételten beszél a madár nagy plaszticitásáról és a belőle származó alkalmazkodó készségéről, anélkül, hogy az olvasónak megmagyarázná, miben látja a képlékenységet és miben az alkalmazkodást. Nekem ebben a kérdésben pontosan ellentétes a felfogásom. Szerintem az, hogy a madár a legkülönbözőbb élettereket felkeresi és fel tudja keresni, nem képlékenység, hanem szárnyaló készségéből származó uralkodás az életterek fölött, tehát függetlenség az élettértől. Nem ok nélkül mondjuk a madarakat a lég urainak. Ha nagyon különböző táplálékkal tudnak élni, illetőleg táplálékukat évadok, illetőleg egyéb feltételek szerint változtatják, ez se alkalmazkodás, hanem urráválás a különböző, illetőleg eltérő lehetőségek fölött. Az alkalmazkodás a feltételekhez való hozzásimulás; a madár nem simul, hanem uralkodik, leteperi a feltételeket.

Ismételten foglalkozik a madár élettereinek kérdésével. A biotop és biochor, valamint biocoenosis fogalmait madártani szempontból erőlködik vizsgálni, illetőleg alkalmazni. Pedig nem volna szabad megfeledkezni arról, hogy a biotop és a biochor lényegében geographiai és csak 6/ogeographiai fogalmak. Biotopon vagy élethelyen, élettéren olyan, rendszerint kisebb egységes területet értünk, mely szomszédságától földrajzilag többé-kevésbbé elkülönül s mely azonos természetű feltételei (közeg, kiima, aljzat, stb.) következtében a bennelévő élőlényekre bizonyos vonatkozásban közös bélyegeket nyom rá. Azonos biotopokban általán azonos növényzet és állatvilág fejlődik. Biochoron vagy életkörzeten a hasonló biotopok közösségét értjük, pl. a különböző természetű rétek, vagy a különböző természetű erdőségek alkotnak