Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi kar tanácsülései, 1942-1943, Kolozsvár
1942. november 19. III. rendes ülése
egy életkörzetet vagy biochort (rétségek biochorja, erdőségek biochorja); a sivatag biochorjába foglaljuk össze a homoksivatagok, a sziklasivatagok és a kősivatagok biotopjait, Homonnay ezzel szemben 6. dolgozatában a homokfalakat s a meredek sziklafalakat, de épúgy a Balatonpartot is külön biochornak veszi, holott mindezek csak biotopok s beletartoznak a sivatagfelületek (a Balatonpart természetesen csak részben) biochorjába. A Homonnay dolgozatából meg lehet érteni, hogy ő ezt miért, nevezetesen a madarakra való tekintettel teszi, de éppen ez az, amit én helytelenítek, nevezetesen, hogy egy túlnyomórészt geographiai fogalmat megfosszunk ilyen mivoltától és túlnyomórészt biológiai szempontúvá tegyünk, éppen egy olyan állatféleségen keresztül, amely fölötte nagy mozgékonyságával, területváltoztatásával a legkevésbbé alkalmas arra, hogy valamely területet biológiailag jellemezzünk. Hogy egy ilyen kísérlet mennyire csütörtököt mond, azt éppen Homonnay dolgozatai mutatják a legvilagosabban, amikor csak egyetlen állat szempontjából is biotopnak nevezi a költőterületét, albiotopnak az esetleg ezenkívül eső táplálkozóterületét és biochornak azt a vidéket, amelyen a madár költéskor is, táplálkozáskor is és helyváltoztatáskor is található. így egyfelől a biotop és a biochor fogalmát összekuszálja, másfelől pediglen akármelyiknek is a jellemezhetőségét lehetetlenné teszi, mert pl. o. a gólya öseredetileg erdőségben fészkel, táplálkozni vizenyős területekre jár el s így a gólya főbiotopja beleesik az erdőségek biogeographiai biochorjába és albiotopja pedig beleesik a rétségek biochorjába, holott Homonnay ezzel szemben a gólya-biochorba mint élettudományosított fogalomba ellentétes biochorokat kényszerít bele: az erdő-rét-tó egybefoglalásával. Nem engedhető meg, hogy a madárbiochoron mást kelljen értenünk, mint a biogeographiai biochoron. Homonnay helyesen csak ennyit mondhatna: A madár rendszerint nagyobb földrajzi területeken él, van olyan búvármadár, mely szárazon, édesvízben, tengeren, tehát az öreg Föld minden földrajzi táján megfordul, ezért egy-egy madárfaj életterét biogeographiailag alig lehet jellemezni. Kivételek azok a nem költöző madarak, melyeknek költő- és táplálkozótere ugyanaz az élettér. Ezek biotöphoz-ragaszkodók, biotop-tartók. Ugyanilyen baj van a madárbiocenosis fogalmával is. A biocenosis, még a Möbius fogalmazása szerint: valamely természetesen elhatárolt egységes élettérben egyiittélő és szükségszerűen egymásrautalt élőlények önmagától egyensúlyban tartott életlársulása (életegyüttes, életközösség). Mármost a madár, megint csak mozgékonysága következtében, nehezen alkot egymásrautalt életközösségeket. Vannak ugyan madártársaságok, akár költőtelepeken, akár barangoló csoportok formájában, ezek azonban a madárvilág egyeteme szempontjából annyira kivételek, hogy ezt általánosítani, a biocoenosis fogalmának toll alá vehetősége kedvéért, nem szabad. Maga Homonnay is világosan megállapítja kutatásai során, hogy a madarak egy-egy költcteret környezetükkel úgy foglalnak le s azt úgy uralják, hogy oda más madár, még fajtájából is, nehezen tud letelepedni; továbbá Homonnay szerint az azonos élettér madarai is annyira megosztják maguk között az egyes területfoltokat, térszinteket vagy magassági szinteket, hogy ilyenképpen elkülönülnek, egymásra hatást nem gyakorolnak: tehát még az azonos biotop madarai sem alkotnak egy igazi madárbiocoenosist. Azt az ember megérti a Homonnay dolgozatából, hogy ő egy-egy tó madárvilágát éppen a tó sajátlagosságára s a tónak a madárvilágtól is jellemezhető voltára való tekintettel akarja madárbiocoenisnak nevezni. Erre a tényleg fönnálló jellemezhetőségre és közös vonásra azonban ne használja a biocoennsis fogalmát, hanem keressen más fogalmat; igy pl. nagyon szépen lehet beszélni a tó madárvilágáról, az erdő madárvilágáról vagy a mező madárvilágáról. S közben, éppen a Homonnay törekvésével ellentétben, azt kell a Homonnay-féle tapasztalatok alapján kijelenteni, hogy igizi boccenotikai viszony valamely biotop madárvilágában ritkán alakul ki s ha jelentkezik is, az kisméretű, szükvonatkozású s igy csekélyértékü. — Mert az bizonyos, ha Möbius madarász lett volna, soha a biocoenosis fogalmára rá nem jött volna ! Stb. Jelentésem utolsó részében elmondottak az hóemberre vonatkoznak s így azok csak közleményeinek értékét kisebbiitk, da nem szeretném, hogy ezekből bárki is dr. Homonnay Nándor kutatéértékére vonna következtetést. Az egyetemmel és az őt habilitáló tanszékkel való kapcsolata, amennyiben annak megvalósítását a habilitáló arofesszor is kötelességének fogja tekinteni, neki alkalmat fog szolgáltatni arra, hogy a vezető professzorral az előadástervezetre és tartalomra folytatandó előzetes megbeszélések során fogalomalkotásai tisztuljanak és logikai éleslátása fokozódjék. Tisztelettel javaslom dr. Homonnay Nándor részére »A madarak állatföldrajza, tekintettel a hazai viszonyokra« c. tárgykörből sikeres kolloquium, illetőleg magántanári előadás megtartása után a venia legendit megadni. Tekintelbe véve ennél azt is, hogy tanárjelöltjeink részére madárföldrajzi és környezettani előadások hasznos és szükséges tárgykört jelentenek. A Tekintetes Kar iránt mély tisztelettel Kolozsvár, 1942. november 13. dr Géléi József ny. r. egyetemi professzor.
