Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi kar tanácsülései, 1942-1943, Kolozsvár

1942. november 19. III. rendes ülése

AO}

madárfaj csak a költési idő alatt tartózkodik ugyanabban az élettérben s később a madarak más terekre szélednek szét. De régi költőtereiket sem keresik mindig föl, ha a vidék nagy változáson megy keresztül (pl. kulturhatásokra). A madár nemcsak költőhelyének átalakulása, hanem a táplálékbőség hatása következtében is megváltoztatja tartózkodási helyét.

6. „A tihanyi félsziget madarai, különös tekintettel a félsziget tájai által nyújtott madáréletterekre“ c. dolgozatában öt éven keresztül folytatott beható kutatásai alapján 168 madárfaj megjelenését állapítja meg, melyből 56 biztosan költő, 17 pedig valószínűen költő • 95 faj tehát csak alkalmilag megforduló kóbor- vagy vándormadár. Azt is megállapítja, hogy átlag mindig tartózkodik mintegy 55—65 madárfaj a szigeten. Ezen kutatásaival kapcsolatosan a tihanyi félszigeten tizenkét madáréletkörzetet, biochort, különböztet meg, megjegyezvén, hogy a madár költő- és tartózkodási helyét együttesen nevezi biochornak. A biochoron belül a költőtér a madár főbiotopja, a csak táplálkozási tér pedig albiotopja.

7. „Beobachtungen an brütenden Vögeln auf der Halbinsel von Tihany im Jahre 1938.“ c. dolgozatában 34 madárfaj fészkelési viszonyait ismerteti a Belső-tón 1938-ban szerzett tapasztalatai alapján.

8. „A búbosbanka, Upupa epops L. fészkelési viszonyai a Balaton mellékén“ c. dolgozatában 1938-ban 24 búbosbanka fészkeléséről, fészekanyagáról, költési viszonyairól s a búbosbankáknak balatonkörnyéki megoszlásáról közöl észleleteket.

9. „ A balatonmelléki biotopok kialakulásának jelentősége a vízi madarak megtelepedése szempontjából“ c. dolgozatában, mely a 4. és 5. számú dolgozatában közölt tapasztalatait is felöleli, megállapítja, hogy a madár megtelepedése elsősorban az élettér alkatától függ. A Balaton környékén ez az élettéralkat elsősorban emberi beavatkozásoktól változik. így különösen a nádasokban sok madár költené abban az esetben, ha a nádat egyáltalában nem vágnák. Viszont van rá eset, hogy a nádvágás salakmaradványa vagy egyéb, emberi kéz által létesített növényi törmelék a szél által alkalmas területre sodorva, költőteret hoz létre. Ha az őszi nádvágás megfelelően magas vízállás mellett történik s ráadásul a tavaszi vízállás alacsony, akkor a nádtorzsa között jó költőterek keletkeznek. Függ a költőhelyek száma a tavasszal feltörő nádsarjtól is. Ha a sarjadás idejekorán következik be, vagy amennyiben azt időjárási viszonyok vagy alkalmas parti fölmelegedések kedvezően befolyásolják, akkor sok és jó költőtér keletkezik. — Épúgy kedvező költőhelyeket szolgáltatnak a megfelelően kora időben feltörő íőzegmohagyepek is.

10. „A sárszalonka“ c. kis cikkében a középsárszalonka balatonmelléki fészkelési viszo nyairól tesz említést.

11. »A Balaton költőmadarai, tekintettel a fészkelöterületek és a fészkelő madárfajok balatonmelléki jellegzetességeire« c. nagyobb dolgozatában a 9. számúban már érintett kérdésekkel foglalkozik részletesebben és behatóbban. Itt is rámutat a költőtereknek külső körülményektől befolyásolt évenkénti változandóságára. Kiemeli a Balatonkörnyéknek a madarak szempontjából igen változatos biotopállományát. Megkülönböztet korlátlan és korlátolt fészkelési lehetőségeket nyújtó biochorokat. Ismerteti a balatoni nádövezet madárvilágának szegénységé^, valamint a környéki erdőkben található szegényes madárvilágot. Leírja az erdők vezérmadárfajait. Beszél a Balatonkörnyék híressé vált madáréletközösségeiről: madárbiocoenosisokról. Rámutat arra, hogy a madárbiocoenosisok kialakulása sokkal több tényezőtől függ, mint más alsóbbrendű szervezeteké. Ismertet keveréktelepüléseket, a költőtéren társasán élő madarak (sirályok) nagy költőtelepeit, továbbá olyan jól körülirt költőtereket, melyekben sokféle madár költ. Rámutat arra, hogy vannak madarak, melyek ugyanazon biochorban megtalálják költő- és táplálékterületüket és olyanok, amelyek költőterükről messzieső más biochorba átjárnak. Az azonos typusban is megkülönbözteti a gazdag és a szegény biochort, az előbbiben sokféle rokontermészetü és az utóbbiban kevesebb madárfajjal. A madártársaságok: madárbiocoenosisok kialakulásában a növényzet részesedésére mutat rá. Változatos vegetatio, minők a keverékerdők, gazdagabb madártársaságot rejtenek. Rámutat arra is, hogy az erdők és víztükör között kedvező táplálékot nyújtó terek vannak s ez a madárfauna gazdagságát is biztosítja.

12. »A Balaton és környékének madarai.« Kérvényezőnek ez egy rendkívül értékes munkája, melyben a Balaton körül előforduló vagy vonulás alkalmával megforduló mintegy 256 madárfajra vonatkozó irodalmi adatokat gyűjti össze, azokat nagyszámú és hosszú időre kiterjedő megfigyeléseivel egészíti ki, miközben a környéket környezettani szempontból is osztályozza. A Balaton környékét három térre osztja, nevezetesen a fajban szegényebb északi partra, a költőfajokban gazdagabb déli partra és a zalai dombvidéktől határolt keszthelykörnyéki nyugati partra. A dolgozat minden madárbarát számára élvezetet nyújtó tanulmány. Itt is kiemeli, hogy a Balatonnak madárban való gazdagsága a környéki táj sokoldalúságán és változatosságán alapszik.

— 5 —