Kolozsvári Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Matematikai és Természettudományi kar tanácsülései, 1942-1943, Kolozsvár

1942. november 19. III. rendes ülése

ÄO<o

II.

Tekintetes Matematikai és Természettudományi Kar!

611/1941—42. mttk. sz. alatt szakbirálat és véleményes jelentéstétel kéretik dr. H omonnay Nándor: «A madarak állatföldrajza, tekintettel a hazai viszonyokra» c. tárgykörből kért magántanári habilitációs ügyben, a kérelemhez csatolt dolgozatokra vonatkozólag.

Homonnay Nándor a kéréséhez csatolt jegyzékben 35 közleményről tesz említést, melyek közül húszat különlenyomatban mellékel. Ezenkívül följegyzi 12 előadásának címét, melyek nagyrészt megjelent dolgozataival kapcsolatosak.

Mivel Homonnay dr. kérelme madárkörnyezettani tárgykörre vonatkozik, azért véleményes jelentésemben a benyújtott húsz dolgozat közül megjelenési sorrendjükben csak a következőket veszem figyelembe:

1. „A foglyok csonkaujjságáról“ szóló dolgozatában Geleivel vitatkozva arra az eredményre jut, hogy a Géléitől leírt esetben nemcsak örökletes csonkaujjúságról lehet szó, hanem gyulladásból származó esetekről, mert az általa leírt hibás ujjakon nincs karom. (A karomtaanság egyfelől egy vizsgálatilag még ki nem derített örökletes lehetőség, másfelől pediglen Géléi írt és fényképezett le a csonka ujjakon álkaromszerű képződményt). Kérvényező a foglyok igen gyakori csonkaujjúságát nagyon helyesen azzal magyarázza, hogy az agyagos talajokon sárgolyók tapadnak a lábbujjakra, melyek gyulladást okoznak és végül is az ujjak kisebb-nagyobb szakaszainak levetésére vezetnek. Géléi azonban a csonkaujjúság örökletességét az ugyanazon családból kilőtt két fogolyfiókának mindkét lábán fellépő tükürképszerüen azonos csonkaságára alapítja anélkül, hogy módja lett volna az öröklékenység tényleges megállapítása. — Homonnay dr. erre azt az ellenvetést teszi, hogy a foglyok azonos életmódja azonos csonkúlást idézhet elő; nem jut azonban eszébe az, hogy valamennyi (agyagostalajon élő) fogoly életmódja azonos s mégis ugyanazon lábujjakra szorítkozó azonos csonkulások ugyanazon családon belül, de általán is, ritkaságszámba mennek. Abban tökéletesen igazat adok neki, hogy itt (nem a Géléi által leírt esetre, hanem általán a foglyokra vonatkoztatva) nemcsak örökletes csonkaujjúságról lehet szó, ellenben dolgozatának az a végső megállapítása : »Ilyen értelemben tehát a foglyok csonkaujja nemör öklődő brachydactylia«, nincs kétségtelenül (tehát a Géléi közleményére nézve is) megalapozva; ezt ugyanis csak abban az esetben szabadna állítani, ha kétségtelenül igazolódnék az, hogy nincs a foglyoknál örökletes brachydactylia még az ál- vagy félszegkarmú esetre sem.

2. „A tihanyi szürkegémtelep“ c. dolgozatában értékes megfigyeléseit közli a félsziget nyugati oldalának erdőségében minden évben megújuló gémfészkelésről s megfigyeléseit értékes ábrákkal egészíti ki.

3. „Faunistische Angaben zur Vogelwelte des südlischen Teiles des Komitates Zemplén“ c. dolgozatában Délzemplén különböző élettereit kutatja át és gyűjtéseiről jegyzéket közöl anélkül, hogy a talált madárvilág környezettani vonatkozású megbeszélésébe bocsátkoznék.

4. „A Balaton dankasirályainak költőhelye“ c. dolgozatában megállapítja, hogy a Balaton megfelelő életteret kevés madárnak nyújt, ezért a költésre megtelepedő madarak a Balaton környékén helyezkednek el, kb. olyan településekben, mint aminők az emberi települések. A sirály fészkelése mindig az alkalomadta természetes fészkelő lehetőségektől függ, melyet alkalmas víztükrön a nádvágás törmeléke s e törmeléknek kedvező széljárás esetén a költésre alkalmas helyen szívós törmelékszőnyegbe való ősszesodrása teremt meg. Megtörténik, hogy kedvező körülmények között az egyik esztendőben ezrével költenek valamely tó tükrén a sirályok s ugyanott a másik esztendőben törmelékszőnyeg híján egyetlen fészekalj se alakul ki.

5. „Einige bemerkenswerte Brut-Beobachtungen in der Umgebung des Balatonsees“ az előbbivel nagyjában azonos tartalmú dolgozat a dankasirály lellei költéséről, kiegészítve a szántódi berekben szerzett tapasztalatokkal. A kis közleményben rámutat arra, hogy a legtöbb