Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1959-1960, Szeged
1959. 12. 10. 2. rendes kari ülés
55 Maid rátér a káderkérdésre, a létszámproblémára. Az egyetemnek az a feladata, hogy maga tudja megoldani'a gyakorlati oktatás feladatait is. Ehhez pedig létszám szükséges. De jelentős részben létszámkérdés a levelező oktatás megjavítása is. A társadalmi instruktorok foglalkoztatása nem elégithe ti ki azt az igényt, amit az egyetemi oktatás támaszthat a levelező hallgatóval szemben. A jelenlegi létszámviszonyok mellett nincs lehetőség arra sem, hogy egy oktató egy szemeszter alatt minden egyes hallgatóval akár csak egy órát is foglalkozhasson személyesen és egyedileg. Az anyagi kihatásokra egyébként már rámutattunk a lo éves fejlesztési terv elkészítése kapcsán is.-5-Búza .László a jogi szakbizottság ülésén elhangzottakról kivan szólni, “amelyen többedmagával 6 is részt vett. Ezen az ülésen főleg egy kérdés igen élesén jutott kifejezésre, mégpedig az egyetemi hallgat óknak''bizonyos időn - lehetőleg egy éven -~ keresztül történő fizikai munkába állitása. Ez az a kérdés, amelyre feleletet vár a szakbizottság. Az előadmány, amelyet különben nagyon értékesnek tart és megállapitásaival a maga részéről egyetert, éppen ezzel a kérdéssel”'túlságosán röviden foglalkozott,'nem helyezte ezt az egész problémát a középpontba, holott ez volt a súlypont a szakbizottsági anyagban. Az előadmány ebben a kérdésben nem foglal el határozott álláspontot. Ez a tény” azt mutatja, hogy az ottani elképzelésekkel szemben bizonyos elutasitó álláspontra helyezkedik.’ Az eredeti elgondolás szerint, amely a kormánybizottság munkálatában kifejezésre jut, arról van szó, hogy a hallgatók Kötelesek részt venni az üzemi gyakorlatokon. Ezzel szemben az előadmány álláspontja az, hogy a hallgató önként vállalkozzon erre a munkára éspedig úgy. hogy az tanulmányi munkáját ne gátolja, holott a szakbizottság elgondolása szerint' egy ilyen gyakorlat vállalása egy esztendőre szólna. Az előadmányban viszont a nyári hónapokban és 4-5 hónapról volna csak szó. Meggyőződése, hogy a politikai nevelés szempontjából igen nagy a jelentősége annak, hogy az egyetemi hallgatók hosszabb időn at végezzenek fizikai munkát éspedig üzemekben, vagy termelőszövetkezetekben. Az előadó viszont olyan értelmezésben'’foglalkozott ezzel a kérdéssel, hogy a hallgató a jogi munkával összefüggő helyen végezze ezt a gyakorlatát /pl. biróság, tanács stb./. A szakbizottság viszont nem erre gondol, mert ez nem a szó valódi értelmében végzett fizikai munka. A fizikai munka vállalása azt a célt is szolgálná, hogy az értelmiségi és fizikai munkás között ma még fennálló ellentét a minimumra csökkentessék. Azonkivül meggyőződése, hogy a fizikai munkásnak a munkamorálja jobb, mint az"egye te mi hallgatóé, ahol még igen sok a kivánnivalo ezen a téren. Tehát éppen az egyetemi hallgatók nevelése szempontjából kivánatos ennek a kérdésnek az ilyen értelemben való felfogása. Javasolja: foglaljon a Kar olyan értelemben állást, hogy ne önkéntes alapon, hanem kötelezően legyen előirva 1/2 éven /5 hónapon/ keresztül - esetleg két részletben - a fizikai munka végzése. lágy László egyetért az előadmánnyal. Az előbbi felszólalással kapcsoiatbá'h"megjegyzi, hogy nem lehet a szakbizottság álláspontját teljes mértékben elfogadni. Mint a gyakorlati élethez közelálló ember, felveti ezzel kapcsolatban pl. azt a kérdést, hogy milyen munkát fognak végezni ezek a hallgatók az üzemekben? Az üzemek, vállalatok létszám- és béralap-tervvel dolgoznak, amely köti őket. Azonkivül a hallgató vagy segédmunkásként, vagy betanított munkás-
