Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1959-1960, Szeged

1959. 12. 10. 2. rendes kari ülés

%

ként dolgozhatna, ez utóbbihoz azonban legalább egy évi folyamatos munka kell. Az a nézet, hogy a hallgató munkamorál!a megjavul abban az esetben, ha segédmunkás lesz, nem fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket, mert segédmunkási vonalon, éspedig az elég nagyarányú fluktuáció következtében, nem kielégi tő a munkafegyelem. De ezen túlmenően is, a kormányzatnak éppen elég gondot ad a tovább nem tanuló 14-16 éves fiatalok elhelyezésének kérdése. Véleménye szerint - miután a fizikai munkában való részvétel valóban igen hasznos - ezt a kérdést szervezetten kell megoldani, pl. nyári munkatáborokkal, ahol a fiatalok olyan munkát tudnak végezni, amelynek során érzik is azt, hogy komoly telj esitményefeet tudnak elérni, s a munfea éppen ezért lelkesíti' őket.

Véleménye szerint a fizikai munkás és az értelmiségi közötti esetleges válaszfal nem azáltal fog ledőlni, ha a hallgatók bizonyos ideig fizikai munkát végeznek, hanem inkább azáltal oszlik el, ami egyre erőteljesebben valósul meg, hogy fizikai munkásaink is mind többen tanulnak, művelődnek.

Utal továbbá a politechnikai oktatásra, amit ma már az általános iskoláktól kezdve bevezetnek, tehát a hallsató, amikor az egyetemre kerül, már az általános, ill. középiskolában megismerte a fizikai munkát.

Egyetért az előadmány azon részével is, hogy a jövőben minél nagyobb számban kell olyan hallgatót felvenni', aki már előzőleg termelőmunkát végzett.

összefoglalva tehát: meg kell vizsgálni a fizikai munka végzésének kérdését, de nem tudja magáévá'tenni a jogi szakbizottság véleményét ebben a formában.

Az elmélet és a gyakorlat problémájának kérdéséhez szólva, véleménye szerint a gyakorlati oktatásnál igen nagy súlyt kell helyezni arra, hogy gyakorlati hasznú elvi ismereteket kell elsősorban oktatni, ehßez"'viszont uj tárgyakat is be kell iktatni. Itt utal a szovjet programra, ahol a speciálkollégiumok olyan ismereteket tanitanak, amelyek felhasználásával tudja a jogász helyesen alkalmazni a tanult jogszabályokat.

Halász Fái: egy határozat végrehajtásáról és a jogi felsőoktatásra való alkalmazásáról van szó. Ez a“határozat leszögezi, hogy milyen eredményeket értünk el és miben van lemaradás. Ez a lemaradás abban mutatkozik meg, hogy a felsőfokú képzésben résztvevőknek laza a kapcsolata a termelő munkával; tapasztalható a fizikai munka lebecsülése. A szakbizottság tanácskozásán elhangzottakat^ többség nem látja tisztán. A termelőmunka kérdésében elfoglalt álláspont vonatkozásában utalni kell a jogi szakbizottság határozatának 2/b. pontiára. Ez arról beszél, hogy pl. az orvostanhallgatónő menjen előbb bábaképzőbe, azután menjen orvosnak; vegyen reszt a termelőmunkában, végezzen társadalmilag hasznos munkát. Le kell győznünk az ifjúságban lévő idegenkedést a fizikai munka iránt. A pártszervezet^ az állami szervek, s főleg a KlSz végezzen ezen a téren hatásosabb felvilágosi tó munkát. Természetes, hogy az oktatás folyamatosságának a biztosítását szem előtt kell tartani.

A kérdés úgy kerülhetne összefoglalóan megfogalmazásra, hogy a, hallgató szeresse meg az egyetemi évek alatt a fizikai munkát és mint joghallgató kerüljön közel a jogi gyakorlathoz.

V.Fodor Endre: a KISz szervezet helyesnek tartja azt, hogy az e-6-