Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1958-1959, Szeged
1958. 12. 18. 2. rendes kari ölés
- 15 -VI gyálcát. A legtöbb külföldi egyetemen több összehasonlító jogi tanszék van. Pl. az összehasonlító polgári jog olyan nagy anyag, hogy nem lehet a többi anyaggal egy kalap alá venni, vagy pl. az összehasonlító büntetőjognál is ez a helyzet. Úgy gondolja, hogy összehasonlító polgári jogi, összehasonlító államjogi és esetleg összehasonlító büntetőjogi tanszék lenne. Tisztában van azzal, hogy a tankönyvek készítésénél az egység nagyon fontos, éshogy marxista-leninista alapon Írják meg a könyveket. Véleménye szerint azonban a tankönyv- vagy jegyzetirás lehetőségét minden tanszékvezetőnek meg kellene adni. Pl. a pénzügyi jogi országos jegyzetnek augusztus végére meg kellett volna jelennie, ennek ellenére az első része a napokban jelent meg, a második része pedig hónapok múlva fog csak megjelenni. Mindez elkerülhető lett volna, ha a tankönyvirás lehetőségét a tanszékvezetők számára fenntartanák, természetesen az egység szempontjainak f igy elembevét éléivé!. A kari könyvtár elhelyezésével kapcsolatban megállapítja, hogy a tanácsterem nem megfelelő erre a célra. A külföldi csereakciót minden erővel folytatni kell, hatalmas folyóiratanyaguk van és a fennálló könyvanyag decimálása is nagyon fontos, azonban ezeket a feladatokat a jelenlegi személyzettel nem tudják megoldani. Hagy örömmel veszi tudomásul azt a tervet, hogy az Actát folyóirattá fogják átszervezni, mert igy csere céljára sokkal inkább felhasználható lesz. A lektorálás kérdését is igyekezni kell megoldani, lehetőleg csak kivételképpen küldjenek el müveket karon kívüli személyeknek. Lehetőleg a kar tagjai publikáljanak és külső emberektől ne fogadjanak el cikkeket, miután olyan kevés a hely a közlésre. Hagy László nem javasolja az összehasonlító tanszék felállítását. A maga részéről azt tartaná helyesnek, hogy az egyes tanszékek személyzete volna olyan, hogy el bírná látni a külföldi jogok feldolgozását. Ugyanis a tapasztalat az, hogy rengeteg az átfedés. Véleménye szerint, hogy egy tanszék nívós, tudományos munkát tudjon folytatni, ehhez a külföldi jogtudomány eredményeit is ismernie kell és fel kell dolgoznia. Azzal egyetért, hogy ne a magyar anyagba zsúfolják össze a külföldi anyagot, hanem a tanszékeket úgy kell fejleszteni, hogy például összehasonlító speciálkollégiumok keretében le tudják adni a külföldi jogok ismertetését. A tanszékeknél a tanszemélyzet létszámát legalább egy fővel meg kellene növelni ebből^a célból. A tankönyv- és a jegyzet kérdésében a maga részéről a jegyzetet tartja fontosabbnak. Ugyanis olyan nagy egyenlőre még a fejlődés nemcsak a tételes anyagban, hanem az elméleti kérdések kidolgozásában is, hogy a tankönyvek hamar elavulnak. A jegyzeteket pedig kevesebb példányban sokszorosíthatják és ez végeredményben több költséget nem jelent. Néhány évi jegyzet kiadása után el lehetne érni egy jó tankönyv kiadását, amely komoly eredményeket tükrözne. Megjegyzi, hogy Magyarországon elég sok fordítás történik, amelyeket nagyrészt az Állam- és Jogtudományi Intézet boriplyit le. A fordítás másolat 1.50 Ftba kerül. Kérdezi nem lenetne-e olyan megállapodást kötni, hogy eleve rendelnek egy példányt, ami évi 25-30.000 fodnyttal megoldható volna és igy biztosítani tudnák a Magyarországon fordításra kerülő jogi irodalmi szövegek egy példányát és ilymódon a kar figyelemmel tudná kisérni a legújabb külföldi eredményeket *
