Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1958-1959, Szeged

1958. 12. 18. 2. rendes kari ölés

- 16 -Búza László véleménye szerint nem helyes olyan kérdésekkel foglalkozni, amelyek nem a kar tízéves fejlesztési köréhe tartoznak. Az, hogy három összehasonlító jogi tanszéket állítsanak he, nem kari probléma, mert ehhez ismerni kellene a töhhi jogi karok véleményét is. Sokkal helyesebb volna véleménye szerint az egyes tanszékeket fejleszteni olyan értelemben, hogy összehasonlító jogi problémákkal is foglalkozzanak.

ffonyó Antal álláspontja szerint is az összehasonlító jogi kérdésekkel ^az egyes tanszékeknek kellene foglalkozniok. Helyesnek látná, ha a büntetőjogi tanszék rendelkezne egy olyan munkaerővel, aki el tudná végezni ezt a feladatot. Esetleg lehetne az a személy,’ akii a kriminalisztikai oktatásban közreműködne.

A kriminalisztikai intézethez oktató szükséges és nem technikai segédember. A kriminalisztika oktatását azért látja fontosnak, mert az egyetem elsősorban gyakorlati jogászokat neveli és a gyakorlati jogászok legnagyobb része igényli ezt a gyakorlati tudományt. Azonban elsősorban nem a laii&in ál technikával kellene foglalkozni, mert a kiriminalistának annyit kell tudnád, hogy mikor vegy-e igénybe a szakértőt és mit várhat a szakértőtől. Elsősorban a felderítés és bizonyítás taktikájával foglalkozna és oktatná tudományos igénnyel az alkalmazott pszichológiát, amelyre a bíróknak, ^ügyészeknek lépten-nyomon szükségük van a büntetőjog vonatkozásában. Tehát tudományos káder asszisztensre gondol, nem pedig technikai segéíszemélyre.

Herczeg Ferenc véleménye szerint a termelési gyakorlatok kérdését illetően a hallgatóknak az abban való részvételét stwickturálisan kellene megváltoztatni. Szerinte elérendő lenne, hogy az egyes tanácsok ösztöndijakat alapítsanak egy-egy hallgatónak, ami áltál az bizonyos obligóba kerülne az illető vállalattal, ahol eltöltené a gyakorlati idejét. Ebben az esetben a vállalat is nagyobb gondot fordítana a hallgatóra, tehát semmiképpen sem tartaható fenn a fizetett nyaralás állapota. Véleménye szerint nem kell a fejlesztési tervben szerepelnie, legfeljebb csak érinteni kellene, hogy a szegedi jogi kar tudományos témái és elgondolásai az akadémiai tervben szerepeljenek. Ez az Akadémia és a kar kérdése. Miután tizéves fejlesztési tervről van szó, az éves ütemezés szükségesnek látszik.

Pl. a j^ogi kar fejlesztési tervéből nem tűnik ki, hogy mikor kívánják folyóirattá átalakítani az Actá-t, vagjjhogy a létszámfejlesztés tekintetében milyen ütemezés történjék. Vagy pl. . az uj tanszékek felállítását 19ő5-re, vagy 1967-re tervezik-e? Azzal egyetért, hogy az Acta folyóirattá alakuljon át, ami inkább a gyakorlati kérdések szempontjából lenne fontos, mert igy biztosítva volna a határidő betartásának kérdése. E pillanatban a politikai gazdaságtani tanszék szervezetileg nem központi tanszék,^ hanem jogi kari tanszék. Ha tehát arról van szó, hogy egy önálló jogi kari politikai gazdaságtan! tanszék alakíttassák, akkor inkább arra kell súlyt fektetni, hogy létesítsenek egy másik politikai gazdaságtani tanszéket, a többi karok feladatainak ellátására. Véleménye szerint a fordításokkal kapcsolatosain helyes lenne, ha a karon egy ember rendszeres kapcsolatot tartana az Állam- és Jogtudományi Intézettel és a fordítás alá kerülő kérdésekben nyilatkozna arról, hogy szükség van-e arra a karnak. A levelező hallgatókra való hivatkozással kérték a létszám emelését, azonban 1959» évre sem hallgatták