Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1957-1958, Szeged

1958. 01. 30. 3. rendes kari ülés

-7-Kádár elvtársnak, hogy erre a figyelmet felhívta.

Pólay Elemér a vizsgákkal kapcsolatban megjegyzi, hogy már megpróbáltak két elméleti tételt éa egy gyakorlati''tételt adni a hallgatóknak, de akik elméletből elég szépen indultak, a gyakorlatnál megakadtak.

Az államvizsgán azonban véleménye szerint súlyt kell helyezni arra. hogy gyakorlati kérdés megoldását is feltétlenül a hallgató elé kell adni. Esetleg úgy, mint a büntetőjognál szokás, hogy a harmadik kérdés gyakorlati kérdés. A polgári lógnál viszont a feladott elméleti kérdés kapcsán merülhet fel a gyakorlati kérdés.

Martonyi János véleménye szerint a tételes jogi tárgyaknál az elméleti és gyakorlati ismereteket egyaránt meg kell kívánni a hallgatóktól. Az államigazgatási jogból pl. a' If.évben főleg elméleti anyagot kannak, a III. evben a különös rész kereteben mar felvetődnek a gyakorlati*alkalmazás kérdései és még inkább lehet ezekre rátérni az államvizsga kérdezése keretében. Kern tartja feltétlenül szükségesnek az államigazgatási jognál, hogy egy kifejezetten gyakorlati kérdést adjanak, tehát a vizsgatételek összeallitásaban már érvényesüljön az a szemnont, hogy konkrét jogeset mikénti megoldását vessék fel a hallgatók előtt. Az elméleti kérdéseket az államvizsgán már úgy kell kezelni és fogalmazni, hogy az illetőnek a gyakorlati készségéről is tájékozódást'tudjanak szerezni. Az államvizsga tárgyainak legnagyobb részénél a hallgató már túl van a termelési gyakorlaton, már szakdolgozatot is irt és a szakdolgozatok megfigyelése szerint a hallgatók jelentékeny részénél nem valami vitatott elméleti tételt dolgoznak fel, hanem a termelési gyakorlatok anyagából veszik témájukat. Ezt egészségesnek tartja és talán egyik megoldása lehet az elméleti és gyakorlati követelmények összeegyeztetésének is. Az I.évesek aránylag kevés vizsgát tettek,ezt bizonyos fokig aggasztónak tartja, mert ugv képzelte, hogy bár a tárfyak jelentékeny Vészéből és éppen a főtárgyakból most nem követelnek ötelező kollokviumod, mégis a hallgatók jelentékeny része abból a megg^ndolásból, hogy a vizsgaanyagot jobban megossza saját maga számára, e fogja a szorgalmi kollokviumokat tenni. Ha talán ebben az évben nem is sikerült eléggé ennek a gondolatnak a propagálása, - bár a KISz segítségéhez is folyamodtak, - a jövőben bizonyos mértékű forszirozásta szükség van. A II. és Ili. éven a hallgatók szinte loo>-ban levizsgáztak, tehát a vizsgafegyelem teljesen kielégítő volt. A levelező hallgatókkal kapcsolatban a felkészítés terén még számos tennivaló van. A levelező hallgatók a gyakorlatban dolgoznak, sok gyakorlati ismerettel birnak és most az elméleti ismereteket szerzik meg az egyetemen. Éppen ezért a levelező hallgatóknak főleg az elméleti' jellegű tárgyakból volna konferenciákra szükségük. Egyébként a levelező hallgatóknál általában nagyfokú felelősségérzet mutatkozik, inkább elhalasztják a vizsgákat, de ha már egyszer a'vizsgára kiállanak, akkor rendesen felkészülnek. Levelezői vonatkozásban főleg az elméleti és történeti tárgyaknál lát-nehézségeket, amelyeket nézete szerint Gruber elvtárs javaslatához csatlakozva a konferenciáknak a kifejlesztésével lehetne kiküszöbölni. _ #

Búza László a levelező hallgatókkal kapcsolatban egy gondolatot vet fél. "Véleménye szerint, akik részt vettek a konferenciákon, sokkal jobban fel voltak készülve a vizsgákon. Kérdezi, n6in volna-e lehetséges, hogy bizonyos vidéki városokban, ahol nagyobb számban vannak levelező hallgatók,' időnként a professzorok kiszállnának és ott előadásokat tartanának.

Elnök megköszöni Horváth elvtárs értékes előadását és javasolja, hogy a félév kezdetekor ezen előadmány szellemében beszéljék meg az egyes tanszékvezetők a tennivalókat, mert a hallgatókkal való foglalkozás legfontosabb szempontjai adva vannak ebben az előadmányban. Az elmaradt vizsgák viszonylag nagy százalékának okát abban is látja, hogy a hall