Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1955. 12. 16. 2. rendes kari ülés

- 7 Beck Üalanon: Világ hy iüiklcs: u\4> í az auyag tanulása kezdetén még nincsenek tisztában. Ennek megoldásaként azt ajánlja, hogy a jegyzet végén kellene egy rolóid összefoglalás keretében megnagyarózni a sokszor hasz­nálatos főleg nem magyar nyelvű meghatároz ;s okát, mert ez a tanulást, különösen a levelező ha ligát ók számára megkönryi­­tené.- felhívja a figyelmet a jegyzetben található arány­talanságokra is. Pl. a cselekvőképességet részletesebben fejti lei a szerző, ezzel szemben a járulékos felelősségről csak rovidenszól, s igy a hallgatók ezt nem is értették meg, csak amikor a konferencián részletesen megnagyar data nékik. Több ilyen példát tudna még emLiteni, melyből le­­vonshtc az a következtetés, hogy a jegyzet az uj lehúzás előtt tüzetesen megvizsgálandó az ar nytalansígok megszün­tetése és' a kevésbé érthető részek megfelelő kifejtése szem­pont j ab cl. Az előző felszólalók elhelyezésben kifogásokat említettek. Szerinte minden szerzőinek meg kell adni azt a szabadságot, hogy egy anyagrészt, amely az éppen tárgyalt anyagba bele­illik, ott helyezzen el, ahol a legjobbnak találja. A jegyzettel kapcsolatos általános j ellggü felszólalásokra kiv mok válaszolni, előre bocsátva azt, no ©r azok túlnyo­mó részével egyetértek. Jól esik hallanom, hogy a jegyzet általánosságban kielégítő, de el kell ismerni, hogy nincs még azon a színvonalon, amelyen egy kézi-könyv jellegű munkának Kell mozognia. Ideológiai színvonal tekint etében a felszólal iSok: azt bizonyítják, hogy bizonyos problémák nyitva maradtak. ITizsalovszky elvtárs veti fel, hogy a sza­bályozás t árgya tekintetében helyes volna annak kiemelése, hogy a polgári jogi szabályozás fő foimáját az alaphoz tar­tozó viszonyok teszik ld. Ugyan ásókor meg keláene jegyez­nünk, hogy ez nem minden viszonyra vonatkozik és ilyen ér­teledben kellene a ké üléssel a tankönyvben részletesen foglalkozni. Ugyancsak Nlzsalovszky elvtárs veti £el *a sza­bályozás módjával kapcsolatban az áruforma kérdését. Oktatá­si rendszerünk bizonyos fogyatékossága, hogy polgári j got a II. évfolyamon xactst kezdünk tanítani és ezért ez a meg­határozás a hallgatókban bizonyos nehézséget okoz. Ennek ellenére nem hiszem, hogy a polgári jo^an az áruforma ka­tegóriát nélkülözni tudnánk, arms, c ellenére, hogy a polgári jog szabályai nem mindig tükrözik az áruformát az ru és a pénz viszonyát, mert egyes vonat .'ozásokban pl. a személyi­ségi j og ölen ál ennek a árui ormának csak bizonyos elemei tük­röződnek. A mellérendeltség kitételt azért nem tartom tel­jesen szerencsésnek, mert amxxfcx az formai ismérvei jelent s ha az ember mélyebbre akar menni, minden forma mögött a tartalmat kellene megtalálnia. Ez pedig tipikusán általában az árulóimét jelenti a jelen esetben.- Teljesen egyet ér­tek Weltner elvtárssal a pénz funkciójával kapcsolatban el­mondott hozzászólásával. - Egyetértek a felszólaló gyakor­ló jogász elvt irssal abból a szempontból is, hogy a jegyzet csak bizonyos fokig elégi ti ki a gyakorlat igényeit. "Viszont figyelembe kell v enni azt, ho gy az OH, álláspontja szerint a tankönyv nem 1 étiét kézikönyv is egyben. Egyetértek azokkal a kritikákkal, amelyek d idaktikai szempontból emeltek kifo­­g- sí. Az anticipálás kérdése igen komoly problémát jelent, elég pl. arra gondolnunk, hogy a délelőttös hallgatók tanul­nak római jogot, a levelezők viszont KHSEDcuem. a jegyzetet mind a kétfajta oktatásban résztvevők használják, a tan­könyvben a Kölcsönös utalásokat már könnyebb lesz megvalcsi-

Next

/
Thumbnails
Contents