Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged
1956. 07. 04. 6. rendes kari ülés
> > \ egyenletes javaid son al pul és visszaesés sehdbem mutatkozik. Az X» és * a III. évfolyam majdnem pontosan tartotta az I. félévi szintet legerősebben viszont a IV, évfolyam javitott, 3,39-es átlagról 3,65-re, utána pedig a II* évfolyam 3,55-ről 3,63-ra. Ezzel az évfolyamok tanulmányi eredmény szerinti sorrendje is megváltozott: Amennyiben a sorrendét äz élenjárok"felől”kezdjük az összehasonlítás a következő eredményt adja: J. félévi sorrend: I.-III. - III-IV. II. " • " I.-IV. - II. III. *2* Az I. évfolyam tehát tartotta a vezető helyet és a II. is a marmadik helyét, a IV, azonban helyet cserélt a III-kal. Épben nagy sasrepe volt -ancak, hogy a IV. éf. ebben a félévben több jelest, jót és közepest ért el, mint-,az előző félévben és ugyanakkor kevesebb elégségest és elégtelent, - vagyis megvalósította az ideális eredményjavítás lehetőségét.. A többi évfolyamon általában több volt ugyan szintén a jeles, de több a elégséges osztályzat is, sőt az I, évfolyamon a több jéLes érdemjegy mellett mutatkozott a több elégtelen. A kari összesítés ilymódon több jelent, kevesebb jót, közepest és elégségest, - és ugyanannyi elégtelen eredményezett, mint az I, félévben. Bár a jelesek száma abszolút számban imponáló, 561, a fentebbiek mégis arra figyelmezetetnek, hogy a szá tani átlagolás következtében mutatkozó túlsúlyúk ellenére sem lehet elhanyagolni a "jó-elégséges" közé eső zömöt, mely 12o4 vizsgát jelentett a mostani félév végén. Az ezek feljavítására törekvő minőségi oktató és tanulómunka egyik hatalmas tartaléka a vizsgaeredmények további erőteljes javításának. Szociális származás szerint vizsgálva tanulmányi eredményeinket, az elsÓ‘kinálkózó’megállnpitás az, hogy valamennyi származási kategória szinte egyenletesen járult hozzá a kari átlag egytizednyi emelkedéséhez Egy rányalatnyival kisebb hozzájárulása csak a munkáskategóriának van. Igen jelentős eredmény viszont az, hogy általában a munkás- és parasztszármazású hellgatók szilárdan tartják már a kari szintet, sót azTT. ‘Is iTÍ. "évi. munkás-'és az I. és IV. óf. paraszthallgatóinak tanulmányi át laga m.ár meg is haladja azt. A még mutatkozó elmaradások évfolyamonként ebben a két alapkategóriában nem haladják meg a 0.2-0.4 közötti eltérés - éppen ez mutatja a kari szint szilárd megközelitését -, és utal az ezen a téren még előttünk álló feladatokra-* Ezek felzárkóztatásával, a jobbnak még jobb teljesítményével a karx^nsiadó átlaggá változtathatjuk, hiszen munkás- és paraszthallgatóink összlétszáma 136JÍŐ, ők alkot ják karunk hallgatóinak gerincét. Az értelmiségi és alkalmazotti kategóriában a két alsó évfolyam hallgatói bizonyultak all eg jobbnak, - az^^egy^tj^^kategdridban pedig a I*. és III* évesek. Pel kell hívni itt arra a jelenségre is a figyelmet,hogy az értelmiségi származásúak összátlaga sem haladja meg a kari főátlagot és az alkalmazotti és "egyéb" kategória ie csak mintegy o,3-dal. Mindez arra mutat, hogy az egyre inkább tudatossá váló tanulmányi versengésber és a művelődéspolitikánk által teremtett egyre javuló tanulmányi lehetőségek között a helyzeti előnyök egyre inkább kiegyenlítődnek. &rre mutat különösen *z a tény ia» ho&y & Szakérettségisek átlaga is igen csekély értékkel marad oaek már el « |pjri lóátleg mögött. A szakérettségisek átlagának évfolyam szerinti b®ntáaa azt is mutatja,h ogy tulajdonképpen a II. éf* szakéjwttségis hallgatóinak igen gyenge ered* ménye az, amely lerontotta e kategória kari Ősszétlagát. A II. éf. szai Eng: Bérezi Imre, - 4o pld. - ^tencillap s|áma: 1231.
