Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1955-1956, Szeged

1955. 10. 19. 1. rendes kari ülés

- 19 -lelkesedéssel fogja a maga területén végrehajtani a K.V. határozatát.

Horváth Róbert. Oláh elvtárs felszólalására válaszolva megjegyzi: bárketségtelenül igaz, hogy a tanterv és a program ma kötelező, még sem lehet elvileg annak a lehetőségét kizárni, hogy még amennyiben nem is az lett volna álláspontja a jogi kari statisztikai oktatásra nézve, mint amelyet hozzászólásában kifejtett, mégis ezt a kérdést a K.V. határozatának fényében ne láthassa másként megvilágítva, Kéri Oláh elvtársat, hogy figyelemreméltó érveivel az idő előrehaladott voltára tekintettel, ne szálljon vitába, megragadva a felajánlott lehetőséget^ erre a kérdésre később visszatérjen. Ezt annál is inkább szeretné,' mert amennyiben ennek az az eredménye lehetne,hogy a statisztikai oktatás felvetett kérdése az összes jogi kari tanterv és óramaximum felboritása nélkül megoldható lenne, úgy abban a K.V. határozatának egyik döntő fontosságú s igen konkrét eredményét tudná üdvözölni.

Oláh Gábor Antalffy elvtárs megállapításával kapcsolatban kifejti, hogy a határozat a munkás-paraszt hallgatókkal való fokozottabb foglalkozást Írja elő, azonban nem szabad azt előidézni, hogy a hallgatók között nyilt megkülönböztetést tegyenek az oktatók. Kiélezve ezt a kérdést: nem szabad, hogy a nem munkás-paraszt hallgatókban felmerüljön olyan gondolat, hogy rájuk mintegy nincsen szükség az egyetemen®, ők nem olyan tagjai az egyetemnek, mint a munkás-paraszt származásúak, A segités formáját a többiekre vonatkozólag is fenn kell tartani; a különböző foglalkozásokon tartalmilag kell többet nyújtani a munkás-paraszt és szakérettségis hallgatók részére.

Az egyetemnek kell azoknak megadni azt, ami az egyetem kezdetén ezen hallgatóknál előképzettség következtében hiányzik.

Kovács István a hozzászólásokra válaszolva örvendetesnek tartja,hogy a referátumhoz 16 hozzászólás volt s mindegyik igen alapos. Ez azt mutatja, hogy az oktatók jól áttanulmányozták ezt a kérdést s meghatározott problémákhoz szóltak hozzá.

A munkás-paraszt hallgatók kérdése a súlynak megfelelően állt a vita középpontjában. Több felszólaló utalt arra, hogy a helyes tanulás módszereire meg kell tanítani a hallgatókat.különösen segítséget kell nyújtani a munkás-paraszt hallgatóknak eze4i a téren. Ezért helyes e vonatkozásban erre felhívni az O.M. figyelmét. 5íem lát semmi hibát abban, hogy az I,évesek az év elején is szorgalmasak. Tudatosítani kell a hallgatók felé, hogy nem adják ingyen a tudást, megfeszített munka nélkül nem lehet elsajátítani az egyetemi tanulmányokat. A módszertani kérdések kidolgozása még sok problémát fog okozni a Módszer tani Bizottságnak, e tekintetben még nagy feladat hárul rájuk. Meg kell találni a hallgatók tanulmányi munkája ellenőrzésének jó módszerét is,

A jövőben több alkalommal rendeznek kibővített kari tanácsülést, melyen az oktatók teljes számmal részt vesznek, ezen kivül a Módszertani Bizottság azon ülésére, ahol szükséges, szintén teljes számban meghívják az oktatókat. Helyes szempontot vetett fel Bónis elvtárs a diákkörökkel kapcsolatban. Javítani kell a tudományos diákkörök munkáját, nagyobb számú munkás-paraszt hallgatót kell azokba bevonni. A tudományos utánpótlás vonatkozásában ez igen fontos kérdés s ne féljenek az oktatók ezeknek nagyobb mértékű bevonásától.

Helyes, ha a hallgatók felmérése egy vagy két hónap alatt történik, azonban október végén már helyes csoportosítással meg kell kezdeni a hallgatókkal való megkülönböztetett foglalkozást. Az egyéni foglalkozás kizárja a rezervátumot, azMelkülönitásw problémáját, de nem baj, ha tudják a hallgatók, hogy velük megkülönböztetett módon törődnek.