Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1954-1955, Szeged
1954. 11. 26. 3. rendes kari tanácsülés
6 Baza László igazat adm az elnöklő dékánhelyettesnek, a TIK-n nem beszélnek erről a kérdésről annyit, viszont itt jogszabály értelmezésről van szó, jogászok vannak s a maga részéről az egész vitát nagyon eredményesnek tartja* Elnök határozatként kimondja, hogy a kari tanácsülés az előadmányt és á M.B, ezzel kapcsolatos javaslatait a fent említett módosításokkal magáévá teszi« Hiányolja, hogy nincs még olyan javaslat, mely a folyamatos tanulás ellenőrzésének nem középiskolás módszereit tartalmazná« A Módszertani Bizottság figyelmébe ajánlja, vizsgálja meg e kérdést, mert nem hiszi, hogy egyelőre alkalmasabb módszert tudnának találni, mint a dolgozatírás rendszere. A polgári jogi és a büntetőjogi tanszék a dékán hozzájárulásával -a folyamatos tanulás érdekében - a III.évfolyamon dolgozatot Íratott. Ha a hallgatók évközben nem tanulnak, a félév végén nem tudják egyszerre megtanulni az anyagot. Szomorú, hogy nem izgatja a hallgatókat a dolgozatírás, nem érdekli őket a tanulás. A vizsgalátogatás kérdésében elismeri, hogy a látogatások a tavalyi tanévben nem voltak megfelelően összehangolva, ezért az idén feltétlenül kívánatos a látogatások összeegyeztetése. December 1-től a kar épületében a M«B. által említett helyiségen kivül még egy tanulószobát szükséges a hallgatók rendelkezésére bocsátani. 11« Az Idegennyelvi Lektorátus munkájának értékelése. Előadó: Mucsi József vezető lektor. Tekintve, hogy az előadmány közkézen forog, az felolvasottnak tekintendő és a jegyzőkönyvhöz csatolandó. Perbiró József kifejti, hogy Mucsi elvtársnak a kari lektorátus vezetőjének elaboratuma a lektorátus munkájának minden részletére kiterjedő, lelkiismeretes munkáját tükrözi. Erőssége, hogy konkrét adatokat közöl, kritikát és önkritikát gyakorol. Sajnálatos azonban, hogy az egyetem gazdasági apparátusa a tárgyi feltételek nagy részét késedelmesen bocsátotta a lektorátus rendelkezésére, ami nyilván az oktatómunka eredményességét kezdetben hátrányosan befolyásolta. Örömmel kell tudomásul venni, hogy a lektorátus vezetője és a lektorátus munkatársai a karon folyó nyelvtanitást nem a jogtudománytól elszakadva, öncélú munkaként kezelik, hanem nagyon helyesen, a hallgatók szak májának szolgálatába állitják, amely tény néhány év alatt oagyon komoly mértékben fogja kedvező hatását, különösen a hallgatók kulturáltságának emelése vonatkozásában éreztetni* Bónis György a lektorátus anyagi ellátottságának kérdésével foglalkozik, /a helyiségek ajtajainak, ablakainak állapota, villanykörte hiánya stb./ Nyomatékosan fel kell hivni a gazdasági irányitás figyelmét a meglévő hiányosságok felszámolására, legyenek azok bármilyen természetűek. Horváth Róbert szintén nagyon jónak, konkrétnak, részletesnek tartja a jelentést, mely tájékozódást nyújt a lektorátus problémáiról, munkájáról. A beszámolóból kitűnik, hogy az anyagi állapotok elszomorítóak, meg kellene vizsgálni, milyen segítséget lehetne kari eszközökkel a lektorátusnak nyújtani.
