Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged
1953. 07. 02. 10. rendes kari ülés
-7-^8. soknak a bíróság előtti fellépéséből, akiket a gyüjtőtáberőkből hoztak a tárgyalásokra, " majd a könyv 219. oldalán: "Ez a tény az egész világ előtt a legfényesebben demonstrálta a németmunkások hajthatatlanságát, a proletárforradclom, a kommunizmus és Komintern iránti hűségét és határtalan odaadását." Ez a helyes tényállás a hamistanuk közé sorozott munkások vonatkozásában ama könyv adatainak megvilágításában, amely könyv egyetlen forrása volt az u.n. bevezető és összekötő szövegnek. Emellett nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a fasizmus a munkásság legjavát vitte gyűjtőtóborokba, s ezeket a mártírokat rágalmazza meg a bevezető szöveg az említett beszúrás által. A szöveg Összeállítója nem vette figyelembe mind azt, ami már néhány sorral lejjebb olvasható és ugyanagy nem, amit a könyvben Dimitrov erről a kérdésről a továbbiak során mond. Nevelőszempontból jelentős lett volna annak bizonyítása, hogy az egész munkásosztály kivétel nélkül magáénak érezte Dimitrov ügyét. " .. ■. á l 4 ./ A Goring j elenfet Helytelennek kell tartanunk azt a körülményt, hogy Gőring megszemélyesítőjével azokat a szövegrészeket is elmondatták,, amelyek nem egyebek, mint Dimitrov elvtárssal és a Párttal szemben használt gyalázkodó mocskolódások. Meg kell állapítani, hogy ezek a' gyalázkodások az értelem megmásitása nélkül elhagyhatók lettek volna. Ezeka szavak a szövegben ugyan szerepelnek és ezek is alkalmasak a fasiszta vezető személyek jellemének megrajzolására,^ bizonyítván azt a dühöt, amelyet a kommunisták pártjavai é azok vezetőivel szembeni éreztek. A gyalázkodások törlése politikai szempontból mégis helyes lett volna. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a hallgatóság túlnyomó része első évesekből állott és tudnunk kell, hogy részben m 'g lényeges politikai, erkölcsi nevelésben kell részesülniük. Ezeknek a mocskolódásoknak sehol sem szabad fórumot adni, 'legkevésbbé sem fiataljaink előtt. A szöveg eredetijéhez való ragaszkodás sem lehetett szempont, hiszen a dimitrovi végbeszédből a jelenét során mintegy 300 sornyi részt kihagytak. A Gőring jelenét körébe tartozik az a komoly hiba is, amely a szereposztás tekintetébentörtént. Gőring szerepét Tímár László I. éves hallgató játszotta el. Timárt azóta erkölcstelen életmódjáért, a tanulmányi fegyelem súlyos megszegéséért kizárták a hallgatóság soraiból. Az előadás előtt is súlyos DISZ fegyelmi büntetésben részesült, épen erkölcstelen életmódja, hallgatótársaihoz való rossz viszonya miatt. Köztudomású, hogy év eleje óta a többi hallgátőtársaira erkölcsileg romboló hatással volt. Ugyanakkor a kevésbbé érett hallgatók előtt épen erkölcstelen kalandjainak elmesélése által kétes értékű tekintélyre tett szert. Azok a fejketlen hallgatók, akiknek^ Tímár különböző történeteit elmesélte, valami különös embernek tartották és ő azt kihasználván káros hatást gyakorolt ezekre a hallgatókra. Az ő sas repeitet.ése nemvolt helyes, mert egy olyan személy színpadra állítása történt meg, akinek magatartását a többség, a fejlettebbek súlyosan elítélték, az éretlenebb felfogású kisebbség viszont, - helytelen nqgfontolás alapján - "csodálta egyéniségét". Feltehető, hogy a tanszék a szerepeltetésnél épen abból indult ki, hogy Gőringet pontosan figurának kell megeleveníteni, aki személyében alkalmas a Goring iránti gyűlölet felkeltésére. A tényleges helyzet azonban mégis az volt, hogy Tímáron kérész tül nem -Goringet utalták meg, hanem ellenkezőleg Tímár ripacsszerü szerepbeli kitörésein 'mosolyogtak. Tímár szerepeltetésének volt a következménye az is, hogy Gőring mondanivalói - az egész előadás összképét nézve jobban kidomborodtak, mint Dimitrov mondanivalói. Megállapitbató volt, hogy az előadás után a hallgatók legtöbbet Tímárról beszéltek és nem a többi szereplőről, és nem elsősorban Dimitrov alakítójáról. Ez a szereposztás mindenféleképen helytelen és hibás volt.
