Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1952-1953, Szeged

1953. 07. 02. 10. rendes kari ülés

-6-2/ Dimitrov elviárs kiszabadulása«

Az összekötő szöveg jelentős hiányossága az, hogy nem ad megfelelő képet a Dimitrov elvtárs zárószava utáni eseményekről. A szöveg ugyanis kizárólag Dimitrov elvtárs fáradhatatlan harcának .tualjdonitja azt, hqy a bíróság felmentette. A valóság ezzel szemben az, hogy Dimitrov elvtárs harca mellett a világ proletáriátusának, az egész haladó emberiségnek nagy nemzetközi összefogása nyitotta ki azt a börtönt, amely a felmentő Ítélet ellenére még 5 hónapig rázárult.

Ennek a ténynek a rögzítéséi a szövegből hiányzik, pedig erre vonatkozóan bőséges anyag található az alapul vett könyv 183-221 oldalain. Hogy csak egy példát emlitsünk: Dimitrov elvtárs Moszkvába érkezése napján adott interjúja következőképpen kezdődik: "Az első, amiről beszélnünk kell, kimondhatatlan hálánk a naicetközi proletariátus iránt, az összes országok dolgozóinak' legsz 'lesebb rétegei iránt, a becsületes intellektuelek iránt, akik kiszabadulásunkért harcoltak, és forró köszönetünk mindenekelőtt hazánk - a szovjetország munkásainak és kolhozparasztjainak - teljes meggyőződéssel jelenthetem ki, ha nem ment volna végbe a közvéleménynek ez a bámulatra méltő mozgosirása védelmünkre, ma nem lennénk abban a helyzetben, hogy Önökkel beszélgessünk. A német fasizmus mindent megtett, hogy erkölcsileg és fizikailag megsemmisítsen bennünket." /194. oldal/ A fent említett körülménynek a politikai nevelés szempontjából alig felbecsülhető jelentősége van. Különösen napjainkban, amikor a világ dolgozóinak a szolidaritasa oly nagyszerű eredményekről tesz tanúságot, teeíl erőteljesen hangsúlyoznunk,hogy ez az összefogás volt az, amely Dimitrov elvtársat is kiszabadította. »>

3/ A munkás tanuk szerepének elferdítése a bevezető szöveg által.'

A bevezető szöveg 4. oldalának 4. bek. első mondata a következőket mond- ' ja: "A lipcsei-per hamis tanúi között megtévesztett munkások, rendőrügynöhök és közönséges gonosztevők közül toborzott provokátorokon kívül a fasizmus trockista ügynökei is széfepeitek". Ez a mondat szószerinti közlésben az idézett könyv 113. oldalának lábjegyzetéből való azzal a fontos különbsggel, hogy az eredeti szövegben az a két szó "a megtévesztett munkások" nem szerepel. A bevezető és összekötő szöveg szerzője viszont a per hamis tanúinak élére állítja a megtévesztett munkások közül tobore zott provokátorokat és utánuk sorolja fel a rendőrügynökök és közönséges gonosztevők közül toborzott provokátorokat, illetve ügynököket. Ez a beszúrás mindenféleképen helytelen volt. Helytelen volt már csak azért is, mert a bemutatott jelentekhez ennek semmi köze nincs. De helytelen főleg azért, mert nem felel meg a könyvben világosan lefektetett télieknek. A szöveg összeállítóba valószínűleg azért szúrta be a két szót, mert az idézett rész megelőző két bekezdésben a könyv alapján a következőket mondja: "a fasiszta vádképviselöt, hogy a Kommunista Pártnak a birodalmi gyűlés felgyujtásában való részességét bebizonyítsa, különösen nagy súlyt helyezett a munkástanuk vallomására. Ezeket a tanukat a legtöbb esetben a gyüjtőtáborokból hozták s egyesektől közülük az előzetes vizsgálat során fenyegetésekkel és kínzásokkal kierőszakolták az ügyészség számára kívánatos tanuiallomásokat." Ez az idézet- magyarázatot látszik adni arra, hogy miért tartotta helyesnek a szöveg összeállítójává szóbanforgó - beszúrást. A szerző azonban a fent említett mondatot a 96.oldalról vette, ahol a könyv nem áll a meg a közölt résznél, hanem annak közlése után, hogy Dimitrov elvtárs e tanuk szám ra a kérd'sek egy egész külön esoportját állította össze ar következőket mondja: "a tárgyalásokon ezek a tanúvallomások mégegyszer leleplezték a fasiszta vád teljesen hazug voltát.

A tanuk visszavonták az előzetes vizsgálat során tett tanúvallomásaikat, s bár ezzel a fejüket kockáztatták, az egész világ előtt nyilvánossgára hozták azt a vadaidati 'kegyetlenségü bánásmódot és azokat a kínzásokat, amelyek segítségével a vád számára szükséges vallomásokat kierőszakolták tőlük." Dimitrov elvtárs a könyv 195* oldalán a következőket írja ezek-^ ről a munkásokról: "Hűség, a Párt iránti odaadás beszélt azoknak a munká-