Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1951-1952, Szeged

1951. 10. 17. 2. rendes kari ülés

- 13 -WL

bevonása nem kívánatos, mivel a színvonal csökkenésbe z -\ezetne. Ez szerint csak az előző évfolyam tágjainak szakkörén vehetne részt a hallgató, ami viszont a IV.éves tárgyak szakköreinek beindításéban jelentene akadályt. Erre vonatkozólag a későbbiekben kivárok előterjesztést tenni.

4-./ Az évfolysmértekezlet a hallgatók magatartási fegyelmével foglalkozva megállapította, ho^y ez ugyancsak nem kielégítő. A csBJdgő hianya kétségtelenül könnyen okoz zavarokat az órakezdés,illetve óravégződés körül, azonban a DlSz.nek meg kell szerveznie - addig is amig a csengő nem ktüködik - azt, hogy a hallgatók az órakezdés időpontjában a padokban ülve, fegyelmezetten várják az előadót. Természeteden e kérdésnek másik oldala is van, és sok esetben igazat kell adnunk a hallgatóknak, mert ha az előadó nem fejezi be pontosan az előadását, akkor a szünet szükségképpen túlnyúlik a következő előadás kezdő időpontján.

Ezért kívánatos, hogy a professzorok pontosan kezdjék és pontosan fejezzék te az előadásokat s a csoportraegbizottak a ITSz.csoportve®tők segítségével gondoskodjanak arról, hogy a hallgatók részéről a fegyelemsértések elkerültessenek,

c./ Ugyancsak a tanulmányi fegyelem megerősítése érdekében foglalkoznunk kell a hallgató demonstrátorok óralátogatási kűtelezettsegével. A demonstratori minőség semmi esetre sem mehet a hallgatói minőség rovására, viszont a demonstrátornak a tanszék mellett is komoly munkát kell végeznie. Természetesen e két szem ont helyes összehangolása mellett is a hallgató demonstrátornak bizonyos pluszmunkát kell végeznie, azonban a megoldást ezek túlterhelése nélkül kell megtalálnunk.

Elváratos lenne, hogy e hallgató demonstrátorok maximálisan heti 15 óra látogatására köteleztessenek, melyben legyenek benne a szigorlati tárgyak, és azok a tárgyak, melyeket a tanszékvezető demonstrátóra szakmai fejlődése érdekében szükségesnek lát.

ö./Afc elmúlt tanév folyamén a káderkivélasztásnak, illetve kádernevelésnek egy jó módszérét alkalmaztuk, azt ugyanis, hogy szakmailag kiváló hallgatókat - akik egyébként szociális ösztöndíjban részesülnek - osztottunk^ be tanszéki munkára.

Az elmúlt tanévben 9 ilyen beosztott hallgatónk volt, akik közül mér a tanév folyamán 5 hallgató gyakornoki beosztást is kapott, elért szakmai fejlődésére tekintettel .

Ez ereémcnyek mellett azonban meg kell emlékezni arról a hibáról, ami e tér en mutatkozott, tudniillik, hogy egyik ilyen hallgató e tanév végén egyenesen igényt tartott a gyakornoki kinevezésre és követelőaően lépett fel. Az előbb említett eredmények megszilárdítása, ill.a hibák kiküszöbölése érdekében kívánatos lenne e kérdést véglegesen rendezni, erre vonatkozólag ugyancsak javaslatot fogok előterjeszteni.

/