Szegedi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi kar tanácsülései, 1951-1952, Szeged
1952. 07. 02. 6. kibővített rendkívüli kari ülés
2 ZI vizsga átlaga, igaz viszont hogy ez még mindig alatta maradt a félévi 3»73-as átlagnak. A II.évfolyamon büntetőjogból a 3.23-as átlag 4.10-es átlagra javult. / k vizsgaátlag 4.46 volt./ Hasonló volt a helyzet a fegyelem tekintetében. Csak néhány esetet emlitek meg, hiszen ezekkel is foglalkoztunk már a korábbiakban. Ismeretes az I.évfolyam A csoportjában felmerült probléma az ott kialakult klikkel, melynek destruktiv magatartást tanusitott tagjai népszerűséget élveztek a csoporton belül. Igen sok munkába került ennek a klikknek - legalább részleges - felszámolása. Itt csak utalni szeretnék arra a segitség, re melyet a professzorok részéről személy szerint főleg Bónis és Horváth professzoroktól kaptunk, valamint az e kérdéssel foglalkozó évfolyamgyülésen a tárgyhoz hozzászóló tansegédszemélyzeti elvtársaktól. Ugyancsak ismeretes, hogy óramulasztás miatt a fegyelmi ügyekkel három hallgatót vont felelősségre, akik nyilvános dékáni megróvás mellett ösztöndij-csökkentést is kaptak, majd a továbbiakban a húsvéti szünetet önkényesen meghoszszabbitókkal szemben lépett fel eredményesen. Párt és DISz szervezetünk jó agitációs munkája, funkcionáriusaink példamutató magatartása jó segítséget adott a késések elleni küzdelem terén a félév második részében már elvétve akadtak az előadásra későn jövő hallgatók, ezek is főleg a vidékről vasúton bejárók közül kerültek ki. A tanulmányi színvonal emelkedéséhez, a fegyelem megszilárdulásához járultak tehát hozzá a félév elején hozott és a továbbiakban végrehajtott kari határozatok s igy sikerült az e területeken folyó munkát a félév eleji '’mélypontról” viszonylag magas - de korántsem kielégítő - színvonalra emelni. Ezeket a tényezőket tartottam tehát szükségesnek bevezetőben felemlíteni, ezeknek emlékezetbe idézése azt hiszem szükséges, ahhoz, hogy az évvégi vizsgák eredményeit reálisan értékelhessük. 2./ Mielőtt azonban beletekintenénk a vizsgák számadataiba, szólnunk kell még a szorosabb értelemben vett vizsgaelőkészítésről, tanszékeinknek közvetlenül a vizsgát megelőző, illetve a vizsgák alatti munkájáról. Erről itt előbb csak általában. Tapasztalataink szerint kétféle tanszék vanp egyik féle, amely arról panaszkodik, hogy rendelkezésre áll a hallgatóknak a vizsgaelőkészítés céljából, azonban a hallgatók többsége nem látogatja a konzultációkat; másikféle, amely alig győzi ellátni ezt a munkát, mert a hallgatók tömegei keresik fel a tanszéket. Ez nem akart mechanikus kategorizálás lenni, azonban kétségtelen, hogy fennáll, hsJXxxMxaiiíjBk ha vannak is bizonyos átmenetek a kettő között. Azt is tapasztaltuk, hogy ez utóbbiak vannak karunkon többségben. Előbbire példakép hoznánk fel az államigazgatási jogi tanszéket, főleg a II.évesek vonatkozásában, utóbbira a polgári jogi, politikai gazdaságtani, büntetőjogi tanszékeket, ezt még tovább is lehetne sorolni. A vizsgaelőkészitő konzultációk látogatottságénak - nem vitathatóan - két oldala vans egyik az, hogy hogyan sikerült megmagyarázni a hallgatóknak a vizsgaelőtti konzultáció, ill. rendszeres konzultáció fontosságát, hogyan sikerült erre mozgósítanunk a hallgatókat, hogyan tudtuk megvalósítani azt a célkitűzésűnket, hogy minden hallgató - a minőségi eredmények dmelése érdekében-még a jelesek is - látogassák a tanszékeket, vegyék igénybe azok segítségét a vizsgaelőkészitésben.