Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1948-1949, Szeged

1948. 09. 22. 1. rendes ülés

"letjövedelmet biztosítson. A példák serege bizonyltja, hogy a jelentősebb egyetemeken /Így pl. a Pázmány egyete­men/ a fontosabb tantárgyak számára párhuzamos tanszéke­ket állítottak. Egy időben 4 részben most is 2-2 római jogi, közgazdaságtani, magánjogi, közjogi és átmenetileg egyházjogi és - újabb törekvések szerint - közigazga­­^tási jogi parallel tanszékek voltak., illetve vannak be­töltve. Viszont nem vitás, hogy a méltányosság, mint különösen az igazságosság szempontja azt kívánja, hogy a juttatások csak munka ellenszolgáltatások fejében biztosíttassanak. Ettől eltekintve az egyetemi tanárok önérzete is okkal - joggal tillakozhatik minden olyan - számukra még oly ked­vező - megoldásmód ellen, amely munka nélkül juttat szá­mukra jövedelmet. Ag igazságosság és méltányosság szempontjainak kielé­gítő összeegyeztetését a fennálló és újabban sűrűn módosu­ló és összegszerű kihatásait illetve alig áttekinthető vizsgarend nehezíti meg. ügy a saját magam, mint különösen a múlt évi dékán ur erőfeszítései, amelyek a munkapenzumok megközelítő egyenlősítését és főleg az u.n. "vizsgaegységek" kiszámítása revén a szélsőségek lefaragását kivánták biz - tositani, hajótörést szenvedtek éspedig részint a vizsga­rendem mar emlitett, közelmúltbeli módosítása s ebből ro­­lyőlag pz egyes szigorlati típusok szerinti Összetétel hul­lámzása miatt, részint pedig a helyettesített tanszékek viz3gadijjövedelmeiből adódó további egyenlőtlenségek miatt s végül a '.on elv meglehetősen merev alkalmazása következté­ben, hogy a tanszékhelyettesitő tanárok a helyettesítési díjon felül általában igényt formáltak a helyettesített tárgyból tartott összes szigorlatok dijaira is. Éppen ezért a meg oly gondos számításokat is mindegyre keresztülhúzó va­lóság azt eredményezte, hogy a tanárok vizsgád!jai - nem is csupán kisebb időszakaszok tartamára - szinte "toto cce­­lo" nagy eltereseket mutattak. Ezeket az eltéréseket csak egy olyan intézkedéssel sikerült jelentősen mérsékelni, a­­mely /b ezt, mint a javaslat felvetője kénytelen vagyok be­ismerni/ az igazságosság elvét sértette meg s emellett az ingyenes juttatást elfogadó tanárok önérzetét is, de egyben a többletmunkát végző tanárok türelmét is okkal-joggal pró­bára tette. Be kell látni, hogy a vizsgasgységekkel való számvetések mint apróbb toldások-foldások vagy csődhöz vezet­tek. vagy pedig olyan megoldáshoz, amelyre méltán mondható* “medicina est peior morbo ipso“, wem lehet tehát a munkapen­zumot az egységek szerint egyenlősitenij a valóság többnyire alaposan megcáfolta a valószínűségi számításokat. Ellenben a professzori felkészültség hasonló fokához és az állás tudo­mányos súlyához illő egyenrangúság és egyenlőség elvéhez kell szabni a munkapenzumot. É munkateljesítmény akár teljesen szigorúan egyenlő nagysága nem leküzdhetetlen utópia, hanem könnyen megvalósítható igazgatási művelet. Prepozíciós 1. /aa összes nyilvános rendes és rendkívüli tanárok a szigorlati dijjövedelmekből teljesen egyenlően részesednek. /Nem érinti ez természetesen a dékánnak a szigorlatok dijösz­­szegéből járó egyötöd részét, amely részesedést az alapvizs­gákra Í3 ki lehetne terjeszteni./ 2. / A dékán felhatalmazandó arra, hogy a havonta elvég­zett kérdezési kimutatás szerint az átlagtól elmaradó tanárokat a szaktárgyuk szerint legközelebb álló rokontantárgyak kérde­zésére behívja. 3. / A helyettesített tárgyak általában ezen, a munka-kom­­, pensálás céljára alkalmas jövedelemkiegyenlítő rendeltetéssel bírnak.

Next

/
Thumbnails
Contents