Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1948-1949, Szeged

1949. 02. 22. 15. rendkívüli kari ülés

dott kérdésekre tér ki; Igytarra, hogy a T.19. §-ának az a ren- SelSSsSse, amely oeak a népfőügyésznek biztosit a vádlott által bejelentett semmisségi panaszhoz a vádlott terhére való csatlakozási jogot* de a fordított lehetőségről hallgat, a védelem csatlakozási jogának kizárását jelenti-e, amely kérdést egyébként az 5«710/1948. I *M. száron körrendelet nemleges irányban döntött el és a védelem csatlakozási jogát akceptálta/ 2o2 !•/ Utal továbbá a könyve megírásakor ilyen hiteles magyarázattal még el nem döntött arra a problémára, hogy a Népbiróságok Országos Tanácsának igazolási ügyekben hozott fellebbezési határozatát az igazolás alá vont terhére is meg lehet-e rendkívüli perorvoslattal támadni, amit a T. 22. §~a /1/ bekezdésének utolsó mondata kizárni látszik, de a HOT egy konkrét határozata mégis lehetségesnek mondott ki*/ 21o 1*/ Vitásnak jelzi végül Berend a vagyonelkobzás kimondásénak kötelező voltát a kegyelem folytán nem büntethető cselekmények tetteseinél / 225 X./. Az ilyen problémáknak a jogalkalmazásban leendő kiküszöbölése módjáról egyébként a törvényhozás a T.-ben azáltal gondoskodott, hogy a NOT-t Jogegységi és teljesülési döntvények hozatalának jogával ruházta fel; e döntvényekről Berend helyesen nyilvánítja azt a véleményt, hogy bár azokmafe a népbir°ságokra formailag nem kötelezők, tekintélyüknél fogva ezek által követtetni fognak/212 1*/

A háborús és népellenes bűncselekmények fölött való, szoros értelemben vett mai magyar népbiráskodás és a kösönséges büntetőbíráskodás alaki és anyagi" a

Ibnbségeket berend a líí „rész iV. fe jezeté"ben 54 Toon^Ban TeTöü meg7 de“ehhez - őt követve - mindjárt hozzátehetjük, hogy ©zeknek az eltéréseknek egy kisebb része a T. rendelkezései kö- ' vetkeztében megszűnt* Részletesen foglalkozik Berend a népbiráskodás keretében történő büntetőhafcalom-gyakorlás különleges céljával ,amely kezdetben eminenter a megtorlás és elégtételadás’ volt, s csak ujabbsn kerül e körben is előtérbe a büntetés spoci álpr evendő s jelleg? a háborús vagy népellenes bűnösök időle- . ges kirekesztése és megjavítása. A közkézen forgó büntetőjogi tankönyvekre, Így elsősorban Heller Erikére támaszkpdva bőven szól a népbiráskodási büntetőjogszabályok visszaható erejének Indokoltságával; e tekintetben a dr. Bónls (György prof es s z or "ur által kifejtett és általam is osztott észrevételeken felül legfeljebb azt jegyezhetem meg, hogy Berend fejtegetései során nem tesz elég pregnáns különbséget azalakl és anyagi értelemben vett visszahatás között*

A további különbségeket jelző pontok köréből kle- \• melendőnek tartom azt a nagyon szabatos és véleményem szerint egészen helytálló eredményre jutó okfejtést, amelyet Berend könyve a népbiráskodás személyi hatályával összefüggésben a fasiszta rendszer minisztereinek felelőssógrevonásárOl tartalmaz, díszt ingválva az 1$44.március 19*előtt és után kinevezett miniszterek felelőssége között, megállapítva, hogy az előbbiek a népbirésági rendeletek hatálya alá tartozó cselekményeikért a népbiróság által, egyéb cselekményeik tekintetében pedig az 1848:

III.t.c.szabályai szerint vonandók feleletre, míg az utóbbiak tevékenysége annak minden vonatkozásában feltétlenül népbiráskodás elé tartozik és velük szemben az 1848: III.t.c.alkalmazásának lehetősége fel sem merülhet. / 256-258 1*/ Plasztikusan mutatja be Berend a nópbirósági Jogszabályokban foglalt kivételes Elévülési rendelkezéseket ia, kitérve a NOT-nak arra az érdekes gyakorlatára, amely az 1919-ben, vagy azt követően véghezvitt ellenforradalmi* bűncselekmények nem-közvetlen tetteseinek felelős ségrevonásánál az elévülés kezdetének meghatározását nem a