Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés

tere nyilik, igy nem lehet figyelmen kivül hagyni, hogy a végrehajtási eljárás lényegénél fogva erősen közeláll a dologi szemléletet túlnyomóan alkalmazó nemperes eljáráshoz, melyet éppen az jellemez elsősorban, hogy nincsenek benne felek, vagyis az eljárásban bizonyos mozgási szabadsággal rendelkező személyek, akik a szellemi elvnek a reprezentánsai.

Ez azonban nem jelentheti azt, hogy a végrehajtási eljárás már -mint Móra mondja- "természeténél" fogva csak nemperes eljárás lehetne. Hogy a tételes jogban a végrehajtási eljárás per gyanánt jelentkezik-e, csupán attól függ, hogy lehet-e benne a konkrét szabályozás szerint az említett értelemben vett felekről beszélni, vagyis a személyi szemlélet érvényesüléséről. A svájci speciális végrehajtás szabályozása határozottan a per alakját ölti, amennyiben ott a végrehajtási eljárás a hitelező puszta kérelmére indul meg "végrehajtható közokirat" nélkül és az adós meghallgatását ez a rendszer mindjárt a ké-relem előterjesztése után kötelezővé teszi. Szó sem lehet tehát arról, mintha a végrehajtási eljárás lényegénél fogva volna nemperes eljárás ott, ahol a tételes jog ilyen értelemben rendezi. Helyes felfogás szerint tehát lehet a végrehajtási eljárás a pernek egyik fajtája, de lehet nemperes eljárás is. Mindez nem érinti azonban Móra szóbanlevő dolgozatának értékét, mely a most tárgyalt körbe vágó problémáknak teljes ismeretére és ezek tekintetében a szerző átgondolt állásfoglalására mutat. .

48