Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés

A per és a nemperes eljárás megkülönböztetésének problémája nagy szerepet játszik Mórának egyik legújabb időből származó dolgozatában is:Széljegyzetek a rendkívüli házassági köteléki perhez /1943. 47. lap/. Ebben a munkájában Móra a szóbanlevő eljárási módnak per-jellege mellett foglal állást, szemben azzal az állási

ponttal, mely a rendkívüli házassági köteléki pert nemperes eljárásnak tekinti. Rendkívül jellemző, hogy ebben a vonatkozásban is a dologi szempont tulnyomósága az, ami arra indította az egyházi perjog művelőinek egyrészét, hogy ezt a rendkívüli performát kizárják a per fogalmi köréből. Ezeknek a pereknek a lényege ugyanis az, hogy csak olyankor indíthatók, amikor a döntő ténykörülményeket teljeshitelü okiratokkal lehet maradéktalanul bizonyítani. /Ebben a skematikus formában vázolom a lényeget, anélkül, hogy ebben a tekintetben a részletezés fontosságára súlyt helyezhetnék./ Olyasvalami ez, mint pl. a német polgári perjognak külön okiratos pere. A személyi jellegű bizonyitóeszközök -tanuk- kizárása, pontossabban háttérbe szorulása, nem egyéb, mint a dologi tényezők tulnyomóságának érvényrejutása, ami a megítélést rendkívül leegyszerüsiti és igy az eljárásnak nagyfokú egyszerűsítésével és gyorsításával jár. Természetesen szó sem lehet a perjelleg hiányáról, mert hiszen a perbeli funkciók mindegyike meg van az ilyen rendkívüli -sommás- perben is, tehát érvényesül a felek funkciója is, habár természetesen a perbeli funkciókat hordo-