Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged
1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés
ink során kifejtettem, egészen logikus, ha arra utalok, hogy az egyházjogban a perenkivüli funkciónak ügyféli minőséget determináló jelentősége nemcsak kivételes, hanem általános s ennek az elvnek csak egyik külön jelentkezési esete az, hogy házassági köteleid, pert csak az indíthat, aki bizonyos perenkivüli funkciónak hordozója. Egyházjogi pert csak megkeresztelt ember folytathat, mert csak ez tekinthető személynek és jogképesnek. így az egyházjogi értelemben vett perbeli jogképesség már fogalmilag szükebbkörű, mint a világi jog szerinti perképesség és általában a megszükitett funkciószerüség fogalmával operál. Ennek az általános egyházjogi-, perjogi elvnek csak külön esete az, ha a házassági köteléki perben nem lehet bármely egyháztag peres fél, hanem csak az, aki valamely külön funkciót hordoz az egyház életében, az egyház szervezetében, amilyen a házasság, nemkülönben az egyházi közérdek képviseletére hivatott más személy. A házassági köteléki per ezen a réven igen jellegzetes azegyházjogban is, de nem annyira, mint a világi per jogban, ahol ez a peren-; kivüli funkciószerüségre utaló szigorú követelmény inkább kivételszámba megy. Nem a perbeli legitimáció anyagi jogi kategóriájáról van itt szó tehát, hanem a pernek és a perenkivüli helyzetnek közvetlen összefüggéséről, mely a konkrét anyagi jogi megítéléstől független. A perbeli jogképesség követelménye az egyházi perjogban sem egységes, hanem a funkciószerüség követelményének szigorúbb 44
