Szegedi Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1945-1946, Szeged

1946. 03. 13. 3. rendes kari ülés

tekintetben a következőkre utalhatunk;

Az a cim, amelyet a szerző e munkája számára választott, alkalmat adhat arra a félreértésre, mintha ebben a munkában a műértelemben vett keresetjogi probléma megvilágításáról volna szó. Bár -mint más munkáiból kiderül- Móra állást foglal a keresetjogi elméletek irányában és a konkrét keresetjogi -uralkodó- elmélethez csatlakozik, mint erről az általános jellemzés során már szó volt: mégis az ezúttal szóbanlevő munkában a szerző nem a szó közkeletű értelmében vett keresetjogi problémát tárgyalja, hanem egészen más kérdést. Valójában azt, hogy az egyházjog szerint kik lehetnek felek a házassági köteléki perben. Móra arra az eredményre jut rendkívül gondos vizsgálódásai során, hogy a felvetett kérdés a perbeli legitimáció problémakörébe vág, ezt a fogalmat azonban úgy fogja fel, mint amely a perbeli jogképességgel és perbeli cselekvőképességgel együtt perelőfeltétel, nem pedig pernyertességi előfeltétel és hiánya orvosolhatatlan semmisségi ok. Nem lehet feladatunk részletesen polémiába bocsátkozni a szerzővel, mégis meg kell említenünk, hogy bár igaza van abban, hogy a házassági köteléki kereseti jog nem azonos sem az általános perképességnek, sem a perbeli cselekvőképességnek fogalmával, hanem csak egy különleges szerkezetű per "keresetemelésének lehetőségét" jelenti: mégis úgy látjuk, hogy a szóbanlevő probléma lényegében arra vonatkozik, mi-42