Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1935-1936, Szeged
1936. január 29. V. rendes ülése
a Kbtk. 71. §-ában felsorolt okiratok közé tartoznék is, az itt körülirt kihágás tényálladéka csak akkor jönne létre, ha az ilyen okiratot alkalmazás, eltartás, vagy segélynyerés céljából hamisítják, a hatóságok, vagy magánszemélyek félrevezetésére, de nem akkor, ha a hamisítás nem a felsorolt speciális dolusok valamelyikével történik. Ebben az utóbbi esetben csak a Btk. 391. §-ának alkalmazása jöhet szóba és ennek a tényálladéka valóban meg is valósul, feltéve, hogy a hamisításból valakire jogsérelem háramlik, vagy háramolhatik. El kell tehát döntenünk azt a kérdést is, hogy a terhelt által elkövetett hamisításokból háramlott vagy háramolhatott-e valakire jogsérelem. Jogsérelem alatt a Kúria - immár kialakult állandó gyakorlata szerint - nemcsak a magánjogi, hanem a közjogi sérelem, nemcsak magánszemély, hanem az állam jogának megsértése is értendő / v.ö. az Angyal : A magyar büntetőjog kézikönyve 5. kötet 32 .old. ismertetett judikatúrával/. Ugyanerre nézve az irodalomban is egyöntetűség uralkodik / Vargha Ferenc, Edvi Illés, Degré Lajos, Finkey, Angyal stb. /. A szigorlati könyvbe a terhelt által eszközölt hamis bejegyzések esetében az azokból származható jogsérelem mindenekelőtt közjogi jellegű és abban áll,
