Magyar Királyi Ferenc József Tudományegyetem Jog- és Államtudományi kar tanácsülései, 1925-1926, Szeged

1926. június 26. X. rendes ülése

24.

költ lett volna egy olyan Írónál, aki egyébként a mélységekben jár, az érdek fogalmát közelebbről föltárni és a körülhatárolt fogalmat a biztosítási jogban minden vonatkozásban megvilágítani, ami a fejtegetések további elmélyítésére és uj nézőpontok fölállítására vezetett volna. Tovébbmenőleg: "a kötelesség" és "a felelősség" fogalmát helyesen választó szét, de itten sem mutat rá a két fogalom létezésének, összefüggésének és szétválasztandóságának igazi okára. Nem mutat rá arra, hogy ezt a két külön jogi fogalmat az eredményezi, hogy a jogrend a maga első parancsaival az adóst önkéntes cselekvőségre kötelezi, a hitelezőt ilyen magatarás elvárására jogosítja.

Ám a jogrendnek nincsen módja, eszköze arra, hogy az adósnak ezt az önkéntes magatarását biztosítsa. Ha az adés az első parancsnak /fizess/, enged, tehát ha az adós a lejáratkor teljesít, akkor kötelmét teljesiti, kötelességét rój ja le. Ha ellenben az adós az első parancsnak nem enged, önként nem fizet, nem teljesit, akkor megnyílik a jogrend nek másodparancsa, ta ennek nyomán rázúdul az adósra az önhatalmú vagy az államhatalommal végbemenő kényszer : jön az önvédelem vagy az önsegély, a beszámítás, visszatartás, stb,: jön a per, a végrehajtás. Ha Így a kényszer alkalmazásának szüksége beáll: az adós ugyancsak kötelességet teljesit, amikor tűri, hogy az eredeti szolgáltatás