Szegedi Orvostudományi Egyetem Gyógyszerész kar tanácsülései, 1957-1960, Szeged

1959. február 9., II. rendes ülés

- 2 -Dr» Kőszegi: javasolja, hogy a diploma szöveget küldjük el az Aka­démia ideológusához és amennyiben úgy találja, hogy le­het változtatni akkor módositsuk, amennyiben helyesnek találja a már meglévő szöveget úgy az egységesség érde­kében fogadjuk el azt a formát és szöveget, amelyet a Budapesti Gyógyszerész Kar kiad. íll. Dékán felkéri a gyógyszerész tanulmányi előadót, hogy ismertesse az 1958/59» tanév első fiLévi munkáját és a félévi tanulmányi eredménye­ket. /2.sz. melléklet./ Dr. Dimer; szerint tekintetbe kellene venni a félév elfogadásnál, hogy az illető hallgató összesen mennyit hiányzik. Ta­pasztalat szerint a hanyag hallgatók Mulasztásaikat úgy időzítik, hogy minden tárgyból maximálisan kihasználjak a mulasztási lehetőséget. Dr. Gergely: nem találja helyesnek a szúrópróbaszerű katalógust. A gyógyszerészhallgatók létszáma nem olyan nagy, hogy a ' teljes katalógus sok időt venne el az előadások idejé­ből. Dr. Novák; Az elmúlt vizsgaidőszakban meggyőződhettem arról, hogy az í. ííl. és IV. éves hallgatók latinnyelv tudása - ke­vés kivételtől eltekintve - minimális. A középiskolában több éven át tanult latin nyelvből vajmi keveset hoznak magiakkal a hallgatók az egyetemre. Azok a hallgatók, akik latin tudásukat az egyetemen szer­­, zik meg, vagy kellene megszerezniük, szintén igen keveset tudnak abból. Több alkalommal beszéltem a latin nyelv ok­tatójával Mucsi János tanárral, aki kijelentette, hogy két féléven át heti 1 órában /egy tanévben legfeljebb 30 órában/ oly kevés idő áll rendelkezésre, hogy azon idő alatt megtanított anyag,.nem elegendő a gyógyszeré­szi tanulmányok folytatására. A heti óraszám nem elegendő, de viszont óraszámot sem lehet emelni, mert az amúgy is túlterhelt hallgatót még jobban túlterhelnénk vele. A latin nyelvtudással kapcsolatban javasolom, hogy a gyógy­szerészi pályára jelentkezőktől meg kellene kivárni a la­tin nyelvből az érettségit, vagy legalább annyi nyelvtu­dást, amennyi elegendő a gyógyszerészi tanulmányok elsa­játításához és működéséhez. Evek óta állandóan figyelemmel kisérem az egyetemre fel­vett hallgatók képességeit, tanulmányi eredményeit.Saj­nálattal állapítottam meg aztj hogy a jó képességű hallgat tók száma évről-évre csökken es a gyenge tanulók száma emelkedik. Ezért javaslom, hogy a gyógyszerészi pályára arra rátermett, jóképességü ifjakat irányítsanak a közép­iskolákból az egyetemre és azokból csak arra alkalmasa­kat vegyék fel. Ha nincs elegendő számú jelentkező, ak­kor a megfelelő arányszámok betartása mellett inkább ke­vesebbet és jót vegyünk fel az egyetemre, mint a keret­számok betartása mellett igen sok gyenge képességű jelöl­tet, akik az egyetemről kikerülve a Gy&gyszerészi Karnak, az egészségügynek és a társadalomnak nem fognak diszére válni. Nem érzem magamat hivatottnak az általános és középisko­la oktatási anyagának, oktatási módszerének elbírálásá­ra, de több tanszékkel folytatott megbeszélés alapján el­. / .

Next

/
Thumbnails
Contents